Elkészítették a szeptember 24-én kezdődő, október 16-án záruló U20-as világbajnokság sorsolását az egyiptomi Luxorban: a magyar válogatott Dél-Afrikával, az Arab Emírségekkel és Hondurasszal együtt az F-csoportba került. Wilco van Buuren szerint sem lehetünk elégedetlenek a sorsolással.
Szerencsét hozott a háromezer-ötszáz éves, „Déli hárem” nevű luxori templom: Dél-Afrika, az Arab Emírségek és Honduras, azaz a 24-es mezőnyből verhető ellenfelek kerültek az F-csoportba a magyar U20-as válogatott mellé. Sokan nyilván már most hajlamosak elkönyvelni a magyar fiatalok továbbjutását a kvartettből, Wilco van Buuren szövetségi edző azonban óvatosságra int, ugyanakkor ő is elismeri, hogy „nem rossz a sorsolás!”
Németh Krisztiánék szeptember 27-én Honduras ellen mutatkoznak be, szeptember 30-án Dél-Afrika, október 3-án pedig az Arab Emírségek lesz az ellenfél.
A holland szakember a sorsolás után azonnal informálódott a vetélytársakról, néhány DVD-t már postáztak is az MLSZ címére, a rendes feltérképezéshez viszont hozzátartozik az is, hogy a közeljövőben Wilco van Buuren személyesen is megfigyeli a riválisokat.
„Alaposan felkészülünk – szögezte le a szövetségi edző. – Nem lehetünk elégedetlenek a csoportbeosztással, hiszen kaphattunk volna sokkal erősebb ellenfeleket is. Dél-Afrika, az Arab Emírségek és Honduras első ránézésre verhetőnek tűnik, de senki se számítson könnyű meccsekre. Ez világbajnokság lesz, ahol nincsenek lötyögős mérkőzések.”
A továbbjutáshoz az együttesnek a csoport első két helyének valamelyikén kell végeznie, ám ha ez nem sikerülne, akkor a négy legjobb harmadik közé kerülve még mindig be lehet jutni az egyenes kieséses szakaszba. Ráadásul nem csupán a beosztás mondható jónak, Wilco van Buuren szerint találkozóink helyszíne is optimálisnak tűnik: Kairó, Iszmailíja, Port-Szaíd, Szuez és Alexandria közül ez utóbbi időjárása a leghűvösebb abban az időszakban: „Ez sem mellékes – mondta a szakember. – Az öt város közül itt lesz a leghűvösebb, ezért kifejezetten örülök, hogy Alexandriában játsszuk a csoportmeccseket.”
A holland tréner megítélése viszont finoman fogalmazva is kétes a szakmán belül: Wilco van Buurent sokan támadják, amiért a közelmúltban az U17-es gárdával leszerepelt az itthoni elitkörben – három vereséggel, rúgott gól nélkül végzett a csoport utolsó helyén Anglia, Szerbia és Portugália mögött.
Lehangoló produkció, főleg ha végiszaladunk az U17-es együttesek elmúlt évekbeli eredménylistáján.
Előzőleg öt éve zártunk utoljára pont nélkül az elitkörben, azóta Both József hét pontot és csoportgyőzelmet, majd Európa-bajnoki ötödik helyet ért el, Szokolai Lászlóval négy pontot, majd 2008-ban Zsivoczky Gyulával is két pontot gyűjtött a magyar csapat.
Ehhez képest az MLSZ az utóbbi hónapokban új alapokra helyezte a fiatalok képzését, a játékosok többször is háromnapos edzőtáborba vonultak, minden igényt kielégítő szállodában laktak, összesen negyven központi edzésen vettek részt, Jámbor László fejlesztési igazgató szerepvállalása mellett a legmodernebb orvosi és technikai háttér áll a válogatottak rendelkezésére, és mégis...
„Sok munkára van még szükség csapatunk jelentősebb előrelépéséhez – nyilatkozta Wilco van Buuren a kudarc apropóján. – Természetesen csalódott voltam az elitkör eredményei miatt, védekezésben új elemeket kell még megtanulnunk, rúgott gól nélkül pedig elég nehéz mérkőzéseket nyerni. Anglia, Szerbia és Portugália nehéz ellenfelek voltak, a meccsek egyes periódusaiban más ritmusban játszottak. Egy biztos, a közeljövőben több klubhoz is elmegyek majd, jó lenne, ha kitalálnánk valamit, hogy a jobb csapatok ne tíz gólokkal nyerjék meg találkozóikat a bajnokságban, hiszen az ilyen lazább hazai meccsek aligha szolgálják a labdarúgók érdekeit...”
A gond az, hogy az elmúlt években ezek szerint hiába értek el szebb eredményeket a magyar fiatalok, hiába tűnt úgy, hogy egy-egy válogatottunk a saját korosztályában felzárkózhat Európa elitjéhez, Jámbor László és Wilco van Buuren érkezésével szinte a nulláról kell kezdeni az építkezést. A két szakember külföldről jött, időre van szükségük, amíg felmérik az itthoni viszonyokat, ám erre az utánpótlásfutball szintjén nem lehet újabb esztendőket várni...