A Porto felkészült az újabb rablásra

Az első percekben tapasztalt len dületes, harapós játékukat látva nem gondolhattunk másra, mint hogy a portóiakhoz is eljutott Sir Alex Ferguson minapi nyilatkozatának híre, amelyben a manchesteri hadvezér „rablásnak” nevezte utolsó percben kiharcolt 2004-es döntetlenjüket az Old Traffordon. Sir Alex döntő fontosságú bírói hibákról beszélt, ennyi év után is majdhogynem indulatosan, mintegy azt „üzenve”: csapata most megfizet az akkori kiesésért.

Előzetesen ugyan Ferguson elismeréssel szólt a Porto mai játékosairól, ám arra aligha gondolt, hogy az első húsz percben Edwin van der Sar lesz a legtöbbet foglalkoztatott embere, és dacára a kapus jó teljesítményének, a vendégek megszerzik a vezetést. Lisandro López léc alá tartó lövésén, valamint két szögleten már túl volt a manchesteri védelem, amikor a negyedik percben Cristián Rodríguez jól helyezett, 15 méteres ballábas lövéssel bevette Van der Sar kapuját. Már maga a hátrányba kerülés is szokatlan az Old Traffordon, hát még az, ahogyan a gól megszületett: az „akció” során Cristiano Ronaldo eladta a labdát a középpályán, míg a gólszerzőhöz a felszabadítani igyekvő Jonny Evans rúgta oda…

Mindössze harmadszor fordult elő ebben a szezonban az Old Traffordon, hogy nem a Manchester United szerezte meg az első gólt; korábban sem a Newcastle (bajnokság, 1–1), sem a Tottenham (FA-kupa, 2–1) nem tudta győztesen elhagyni az „Álmok Színházát” – és a 15. percben a Porto reményei is megcsappantak. Bruno Alves figyelmetlenül adott haza, az efféle bakikra mindig számító Wayne Rooney kilépett a háta mögül, lecsapott a labdára, majd 15 méterről a tehetetlen Hélton felett a hálóba emelt.

Rooney tehát résen volt, a United azonban továbbra sem. Egy ilyen „ajándékot” egy ereje teljében lévő ördöghad gyorsan és többször is meg szokott köszönni, ezúttal azonban a portugálok támadtak veszélyesebben. A sérült Rio Ferdinand távollétében sebezhetőnek bizonyult a hazai védelem, Van der Sarnak két Rodríguez-fejest is hárítania kellett, míg Lisandro és Hulk alig lőtt mellé – és még mindig csak az első félidőben jártunk.

A United építkezésébe sok labdaeladás csúszott, és a bizonytalanság sokáig a szünet után sem oldódott. Szűk egy óra elteltével aztán beállt Ryan Giggs, egy igazi vezéralkat, ami „hatott”. Rooney rögvest bátorságot érzett egy 20 méteres, pimasz emeléshez (Hélton nagy bravúrral védett), majd Nemanja Vidics fejelt – Giggs szögletéből –, és újfent a kapus volt a végállomás.

A Porto rendezte sorait, sikerrel akadályozta meg a nyomasztó manchesteri fölény kialakulását, sőt! Lisandro López közeli lövésénél (68. perc), majd kisvártatva Cissokho távoli bombájánál megint Van der Sarnak akadt dolga. Az utolsó húsz percre beleerősített az immár Carlos Tévezt is bevető MU, úgy tűnt, az argentin „meg is fizet” 2004-ért, ám szépségdíjas, Rooney sarkazását követő gólját – egy újabb védelmi megingást kihasználva – Mariano González közeli emeléssel megválaszolta.

A csata ugyanúgy döntetlenre végződött, mint az öt évvel ezelőtti nyolcaddöntő-visszavágó. Egy hét múlva kiderül, lesz-e belőle „rablás” is.