Skócia reformere

Remekül feszít a szmokingjában. A kitüntetést vette át, ezért csípte ki magát, és ha arra gondolunk, hogy egy éve Skóciában egy-két embert leszámítva azt sem tudták, hogy a világon van, az Év menedzsere kitüntetés kivételesen értékes.

Tímár Krisztián remek befektetés volt

László Csaba lényegében egyik napról a másikra tűnt el a magyar futballból – olyan hirtelen, mint ahogyan felbukkant. Amikor Lothar Matthäus átvette a magyar válogatott irányítását, és megnevezte stábjának tagjait, még a bennfentesek is felkapták a fejüket egy név hallatán. Azt sem tudtuk, ki fia-borja, aztán elmondták, Erdélyből származó szakember, aki éppen a Mönchengladbach utánpótlásában kamatoztatja tudását. Végül mindenki azzal nyugtázta a német aranylabdás választását, hogy kellett egy segítő, aki beszél németül, és Lothar Matthäusnak nem jutott más az eszébe, illetve nem is ismerte, csak valaki ajánlotta, ő pedig rábólintott.

A kapitány aztán ment, László Csaba viszont maradt, nem is akárhol, a Ferencvárosban, 2004 nyarán ő lett a csapat vezetőedzője.

„A Fradi anyagilag a padlón volt, mi mégis szép eredményeket értünk el. Talán elég az UEFA-kupáról beszélnem, sem előtte, sem azóta nem sikerült magyar csapatnak eljutnia a csoportkörig. Mi ezt megtettük, a Feyenoord, a Basel és a Schalke sem focizott le minket, és nagyon kevésen múlott a továbbjutásunk. Sok olyan futballista is befutott akkoriban, akit korábban nem ismertek. Mindenki kiröhögött, amikor a klubhoz vittem Tímár Krisztiánt, kérdezték, mit akarok tőle. A Ferencváros az utóbbi években egyetlen labdarúgóját tudta jól eladni külföldre, természetesen Tímár Krisztiánt, aki tavaly az év játékosa lett a Plymouth csapatában. Szóval az a lényeg, hogy nem érzem sikertelennek a Fradinál eltöltött szűk másfél esztendőt, de erről senki sem beszél, mindent árnyékba borít a Sopron elleni kupadöntő és az azt követő botrány.”

Ha valaki nem emlékezne rá: 2005. május 11-én a Sopron 5–1-re legyőzte a Ferencvárost a Magyar Kupa-döntőben, László Csabát a játékvezető elküldte a kispadról, a csapat a találkozó után nem vette át az ezüstérmeket, ráadásul szemtanúk azt állították, hogy az edző arra biztatta játékosait, törjék el a soproniak lábát. Ő ezt azóta is határozottan tagadja. A Ferencváros ennek ellenére egymillió forintra büntette meg őt, amit azóta sem fizetett ki, mondván: nevetségesnek tartja a szankció mértékét. Talán ez az eset is közrejátszott, talán nem, mindenesetre a vezetőség elégedetlen volt a csapat következő őszi szereplésével, és novemberben elköszönt László Csabától. Ezzel lényegében el is tűnt a magyar futballból, legfeljebb olyan hírekben ­bukkant fel a neve, hogy perli-e járandóságáért a klubot, vagy sem, egyszer a soproni edzőjelöltek között is emlegették, de ez pletykának bizonyult.

A következő alkalommal viszont valós hírt kürtöltek világgá: László Csaba lett 2006 júliusában Uganda szövetségi kapitánya.

„Akadtak más kérőim is, de az ugandai elnökön éreztem a legerősebben, hogy valóban engem akar megnyerni magának. Többször beszélgettünk, majd elutaztam az országba, megismertem a körülményeket, és mert úgy éreztem, ott tudok alkotni, megegyeztünk. Igaz, rövidebb időre szerettem volna elkötelezni magam, de végül négy évre írtam alá. Azt kell mondanom, a szövetség vezetői rendkívül korrektek voltak, minden ígéretüket betartották. A futball látványos fejlődésnek indult az országban, engem meg egyszer csak elkezdtek mágusként emlegetni... Sikerült megalapozni a jövőt, az pedig a hab volt a tortán, hogy időközben legyőztünk olyan válogatottakat is, mint például Nigéria és Angola. Amikor odamentem, összesen négy ugandai profiskodott Európában, ma harmincnyolcan játszanak Dániában, Szerbiában, Örményországban, Svédországban, Ausztriában, Skóciában és Angliában.”

Későn jött ajánlat a litván szövetségtől

A dátumokból könnyű kitalálni, hogy László Csaba nem töltötte ki a négy évet Uganda válogatottjának a kispadján. Tavaly nyáron megkereste őt Vlagyimir Romanov, a skót Hearts tulajdonosa, és Edinbourghba csábította. A magyar edző nem is tudott ellenállni a kísértésnek, vonzotta a lehetőség, hogy a brit futballban és klubnál folytathatja pályafutását. Az orosz milliárdos kivásárolta őt Ugandából – ezt egyébként megtette volna a litván szövetség is, de a baltiak későn ébredtek, amikor megtették ajánlatukat, László Csaba szóban már megállapodott Vlagyimir Romanovval. A döntés nem kis bátorságot igényelt, az orosz tulajdonos ugyanis nagy edzőfaló hírében áll.

„Nem féltem ettől a kihívástól sem. Gyerekkorom óta a futballban élek, benne próbálgatom a képességeimet. Bíztam magamban és a lehetőségekben. Tudtam, hogy a csapat kis híján kiesett, meggyengült, de azt is tudtam, hogy ha hagynak dolgozni, sikeresek lehetünk. Annyira bíztam magunkban, hogy a családomat is idehoztam. A harmadik helyünk és az Év menedzsere cím, azt hiszem, igazolta ezt a bizakodást. Innen előbbre lépni roppant nehéz, de nem lehetetlen. A Celtic és a Rangers hatvan-hetven millió fontos költségvetésével kiemelkedik a mezőnyből, a többiek három-nyolc millió fontból gazdálkodnak. Az értékeinket nemigen tudjuk így megtartani, akad olyan skót játékos, aki Cipruson nagyságrenddel többet keres, mint itthon, és akkor még nem is beszéltünk a Championship elszívó erejéről! Sokat beszéltem itt arról, hogy a tartalék- és a juniorbajnokság reformra szorulna, mert egyre kevesebb a skót futballista a csapatokban. Nem véletlen, hogy az ország nagyon régóta nem jut ki egyetlen rangos tornára sem, és a megoldás kulcsa az utánpótlásban rejlik. Az Év menedzsere díj átadása alkalmából rendezett banketten odajött hozzám a szövetség elnöke, és részletesen kifaggatott elképzeléseimről. A múlt héten aztán döntés született a reformról, és roppant büszke vagyok, hogy tükrözi a véleményemet, azaz itt hallgatnak rám. Jellemző, hogy a cím elnyerésekor kaptam gratuláló táviratot Mönchengladbachból és Ugandából is, otthonról viszont csak újságírók keresnek meg, és persze Vass Laci barátom, akivel nagyon jól dolgoztunk együtt. Tolakodni nem fogok, pedig szívesen dolgoznék a magyar futballért, hiszen magyar vagyok, és annak is érzem magam a német útlevelem ellenére, a karrierem is akkor lódult meg, amikor a magyar válogatotthoz kerültem. Ha pedig a Fradival nem szerepelünk jól az UEFA-kupában, aligha figyel fel rám bárki is Afrikában vagy Európában. Most az a legtöbb, amit tehetek, hogy amikor a születési helyemből kiindulva valaki román edzőnek mond, kijavítom, hogy téved, magyar vagyok, és így igyekszem az ország jó hírét kelteni, illetve öregbíteni.”

A görögöknél vonzóbb az angol másodosztály

A Hearts eredményei felkeltették az érdeklődést László Csaba iránt, aki a napokban utasított vissza két zsíros görög ajánlatot. Ő inkább maradna, és egyelőre várja, hogyan dönt a tulajdonos, mennyi pénzt költhet erősítésekre. Úgy véli, öt-hat játékos szerződtetésével megelőzhetnék a két nagyot, de legalább beékelődhetnének közéjük. Számára most ez a legfontosabb, ám ha előbb-utóbb bekopogtatna hozzá egy feljutást megcélzó, ambiciózus klub a Championshipből, akkor az olyan legyőzhetetlen kísértés lehetne, mint tavaly a skótoké volt…