A hazaira szavaztak

Mit ér az ember, ha légiós? – tesszük fel magunknak a kérdést debreceni vonatkozásban, miközben végigböngésszük a Soproni Liga 2008–2009-es idényéből a bajnok DVSC-re vonatkozó statisztikákat, a pályára lépő játékosoktól a gólszerzőkön keresztül minden sorát átbogarászva az internetre felrakott adatlapoknak.

Önmagában semmit, összegzünk. Az Oláh Gábor utcában külföldinek lenni – állapot. Lehet Kárpát-medencei viszonyításban figyelemre méltó a légiós pedigréje, a menedzser rábeszélőkészsége vagy érdekérvényesítő képessége, lyukas garast sem ér, ha a delikvensről utóbb kiderül, hogy kvázi használhatatlan. Hogy tévedés, mint volt a macedón válogatott gólrekordere, Georgi Hrisztov, aki 2005 nyarán érkezett a Lokihoz, de már Izaelben, a Hapoel Názáret állományának tagjaként ünnepelte az ortodox karácsonyt, vagy az ugyanebben az idényben igazolt, csupán nevében (fél)brazil Franciel Rodrigo Hengemühle.

A visszaköszönő tézis, mely szerint külföldit csak akkor igazol egy klub, ha a kiválasztott „több”, jobb, mint határon inneni vetélytársa, néhány ponton megbicsaklik. Az utóbbi években a háttérbeszélgetések során felsejlett az igazság: általában a „próbababában” rejlő potenciált értékelik túl a döntéshozók, akiknek a gazdasági túlélőharc közben arra is figyelniük kell, hogy a légiós kellően olcsó legyen. Georgi Hrisztov és Hengemühle esete az élő példa rá. Debrecen ezzel együtt mégis kivételes terep, ahol a munkavállalótól a végzetes felismerést követően rendszerint rövid úton megválnak.

„A légiósok kipróbálására néhány napunk, szerencsés esetben egy hetünk van, ennyi idő után kell felelős döntést hoznunk – utal a „félreértések” leggyakoribb okára Herczeg András klubmenedzser. – Nyilván jó néhány olyan játékos is akad a kiszemeltek, a beajánlottak között, akik percek alatt meggyőznék az embert, de ők vagy nem a magyar bajnokságba vágynak, vagy a klub lehetőségei nem engedik meg a szerződtetésüket.”

Olykor persze a kereslet találkozik a kínálattal.

Marius Sumudica, Bajzát Péter, Igor Bogdanovics, Ibrahima Sidibe (2006, 2007), Dorge Kouemaha, Rudolf Gergely – az utóbbi évek házi gólkirályainak többsége légiósként vívta ki a debreceni publikum elismerését, s bár Rudolf Gergely idei megkoronázása még nem szentírás, az aktuális góllista a hajdúsági stílusváltásra utal. Nem csupán az eredményességi rangsor tetejéről, a hátsó régióból is kikoptak a külföldiek, Rudolf Gergelyt (15) és a vajdasági származású Oláh Lórántot (12) Szakály Péter (9) és Czvitkovics Péter (7) követi a sorban. Ibrahima Sidibe 2008 januárjában Belgiumba, a másodosztályú Sint-Truidenhez, Dorge Kouemaha fél évvel később a Bundesliga 2-es Duisburghoz szerződött. Előbbi 21, utóbbi 13 gólt szerzett jelenlegi csapatában, azaz azon kivételek közé tartoznak, akiknek a Soproni Liga valóban dobbantót jelentett a nyugat-európai fociporondra. Legalább ennyire érdekes azonban, hogy a Lokinál a röpke afrikai érát követően a honi erők kerültek előtérbe – nem kizárólag az említett góllövőlistán, s nem is csak csatárvonalon.

A Loki idényét érdekes kettősség jellemezte: noha az első csapat keretében a légióskontingens majdnem olyan népes volt, mint a 2005–2006-os kiírásban, az erőforrásokkal a minőségnek megfelelően gazdálkodott a szakmai stáb. Leandro de Almeidát kivéve a körből (a három éve igazolt brazil származású középpályás megszerezte az állampolgárságot, s tízszeres magyar válogatott) egyetlen külföldi labdarúgó helye volt megkérdőjelezhetetlen a kezdőcsapatban – Vukasin Polekszicsé. A montenegrói válogatott kapusa mögött epizodistaként jutott szóhoz a nigériai „buldózer”, Dudu Omagbemi, valamint a szezon hajrájában a brazil virtuozitást, játékörömöt a pályára csempésző Vinicius Leal Galvao. A többieknek csupán percek jutottak az élvonalban, vagy annyi sem, mint a horvát Mate Eterovicnak és a brazil Leonardónak – előbbit már a télen szélnek eresztette a DVSC. Hogy Leonardóval vagy az egyszer bevetett szerb védővel, Bozsidar Csosziccsal melléfogott-e a klub, a nyáron kiderül. Szerződtetésük Herczeg András fentebbi mondatainak élét nem csorbítja, sőt igazolásuk körülményei inkább támogatják a klubmenedzser állítását. Az azonos poszton, balhátvédként bevethető futballisták a télen egyfajta vészforgatókönyv alapján kerültek Debrecenbe: Takács Zoltán Olaszországba szerződése, illetve Leandro bristoli próbajátéka azzal fenyegetett, hogy a védőfronton egyébként is „érzékeny” DVSC néhány napon belül mindkét bal oldali bekkjét elveszíti. Leandro maradt, a télen a felnőttekkel készülő 21 éves Fodor Marcell pedig a háziversenyben maga mögé utasította a légiósokat.

Az ocsú – elvileg – elvált a búzától.

Fél év kellett hozzá.