Az első magyar vereség

„Te most panaszkodsz vagy dicsekszel?” – kérdezte egy kolléga, amikor megtudta, hogy a Roland Garros hetedik napján megszületett az első magyar vereség egyesben.

Nehéz kérdés.

Elvégre ilyen szereplésre (egy magyar a harmadik, egy – legalább – a negyedik fordulóban) a 2004-es Australian Open óta nem volt példa Grand Slam-versenyen – akkor Kapros Anikó épp Mandula Petrát győzte le a legjobb 32 között, mielőtt a nyolcaddöntőben búcsúzott volna. Párizsban pedig még régebben, a 2001-es Roland Garroson jutott a harmadik körbe Gubacsi Zsófia, és a negyeddöntőig Mandula. Azóta inkább ahhoz szoktunk, hogy teniszezőink nemhogy a második hetet, de még második napot is alig érik meg a Grand Slameken, bár az összképen Szávay Ágnes feltűnése azért javított egy kicsit, mielőtt ő is visszaesett volna.

De még az év elején sem számíthattunk arra, hogy az elmúlt öt év legjobb magyar Grand Slam-szereplése következik az idei Garroson, elvégre Szávay már az első körben búcsúzott az Australian Openen (Galina Voszkobojeva nevére emlékszik még valaki?), Czink egyetlen nyert meccse pedig már vaskos meglepetésnek számított. Aztán a két lány belelendült: Ági kezd visszatalálni két évvel ezelőtti önmagához, Melinda pedig sosem volt még ilyen jó, és ennek itt, Párizsban meg is lett az eredménye: Szávay pénteken szinte „agyonverte” a világranglistán harmadik, hétszeres Grand Slam-győztes Venus Williamst, Czink pedig már a második fordulóban kiemeltet győzött le az osztrák Sybille Bammer személyé-ben. A szombati program kezdetén, tizenegy órakor tehát egyesben még veretlenek voltak a magyarok.

Hét perccel dél után már nem. Czink Melindának ugyanis nem sikerült az újabb bravúr: simán kikapott az orosz Szvetlana Kuznyecovától.

Már az első labdamenetnél látszott, hogy pokoli nehéz dolga lesz. Pontosabban első labdamenet nem is volt: a hetedik kiemelt Kuznyecova az egyszerűség kedvéért egy ásszal nyitott. A második pontnál Melindának már legalább egy adogatásfogadásra futotta, a harmadikban pedig háromszor is labdához érhetett, mielőtt az orosz elütött volna mellette – az egész első játék talán ha másfél percig tartott.

És a helyzet ezután sem sokat javult. Czink láthatóan ideges volt, előbb rontott néhányat (amire rá is ment első adogatójátéka), később meg nem mert elég bátran vállalkozni, kézre ütött, a T-vonalnál lepattanó labdáit pedig Kuznyecova könyörtelenül gyilkolta meg. Hiába volt a magyar lánynak is egy-egy szép megoldása, ellenfele erősen, agresszívan és hibátlanul teniszezve esélyt sem hagyott neki. Czink 0:3-nál kettős hibával bukta el a szerváját, 0:5 után pedig a 2004-es US Open győztese már csak arra figyelt, hogy a saját adogatását hozza – mit mondjunk, nem izzadt bele. A magyar lány próbálta ugyan lelkesíteni, biztatni magát magyarul és angolul egyaránt, de nem sok sikerrel – kicsit kétségbeesve is ült le a padra az első szett után.

A második játszma elejére viszont valamelyest összeszedte magát, és Kuznyecova is apróbb hullámvölgybe került. Czink ugyan több labdamenetben már pariban volt az orosszal, ám ennél többről nem nagyon álmodhatott: 1:1 után, a meccs leghosszabb játékában ismét elveszítette a szerváját, arra pedig, hogy esetleg egyenlítsen, esélye sem volt a saját adogatójátékaiban azért igen magabiztos orosz ellen. A végére a hite is elhagyta (pedig küzdeni akarására addig nem lehetett panasz), így egy perc híján egy óra alatt Kuznyecova 6:1, 6:3-ra nyert, és ő jutott a legjobb 16 közé.

Melinda azonban így is elégedett lehet, elvégre pályafutása során korábban csak egyszer, a 2003-as US Openen jutott a harmadik fordulóba Grand Slam-tornán. Ráadásul bekerül a legjobb hatvanba a világranglistán, és tovább araszolhat fölfelé – talán már Wimbledonban tovább dicsekedhetünk vele.