Régi moszkvai hősök

A magyar utánpótlás-futball legnagyobb sikerét 25 esztendővel ezelőtt az egykori Szovjetunióban érte el a Bicskei Bertalan irányította ifiválogatott. Ennek a csapatnak néhány tagja pünkösdhétfőn Óbudán nosztalgiázott a III. kerület pályáján.

„Kálmán, Kálmán, az Isten áldjon meg, már megint elkéstél?...”

Nem volt ezen mit szépíteni, Kovács Kálmán elkésett. A többiek Pintér Attila vezetésével már fejkörzést végeztek, olykor gimnasztikáztak, persze csak módjával, s várták a kezdést, amikor a Honvéd és a válogatott korábbi remek csatára, Kovács Kálmán beviharzott. Fájdalom, vele sem voltak meg tizenegyen. Így aztán a nagypályás meccs helyett megállapodtak abban, hogy majd kiskapura, a pályán keresztbe fociznak egy jót. Csupa ismerős arc bukkant elő az öltözőből: Zsi-vóczky Gyula, Szélpál László, Zsinka János, Deák Sándor, s persze ott volt Bicskei Bertalan fitten egészségesen, jókedvűen.

Huszonöt esztendővel ezelőtt ugyanők már nem voltak ennyire nyugodtak, sőt eluralkodott rajtuk a meccsláz. Nem csoda, ifjú emberként kaptak olyan lehetőséget az élettől, amelyet azóta sem felejtettek el.

Úgy kezdődött, hogy 1981-ben az NSZK, 1982-ben Skócia, 1983-ban Franciaország lett az első. A történet akkor még nem rólunk szólt, csakhogy elérkeztünk 1984-hez, amikor is a Szovjetunióban rendezett ifi Eb döntőjébe bejutottak a mi fiaink is. Csapatunk a csoportmeccseken 3–0-ra verte meg a cseheket, 2–1-re a spanyolokat, 1–0-ra a svájciakat, az elődöntőben pedig 2–0-ra a lengyeleket. Csoda-e, ha a spanyolországi és a mexikói felnőtt világbajnokság között félúton a közvélemény, a sporttársadalom Moszkvára és a mi ificsapatunkra figyelt?

A döntőben így állt fel a csapat: Petry – Haáz, Pintér, Szélpál, Keller – Deák, Kovács E., Orovecz (Zsivóczky) – Zsinka, Kovács K. Vincze. A meccs 0–0-ra végződött, tizenegyes rúgásokkal 3–2-re Magyarország csapata diadalmaskodott.

Ennek immár 25 esztendeje.

Pünkösdhétfőn a III. Kerületi TUE Hévízi úti sporttelepén boldogan ölelkeztek össze az egykori moszkvai hősök, illetve aki közülük el tudott jönni. Az esemény apropóján ettek, ittak egy jót a fiúk, mindenki mesélt kicsit magáról, szerelést öltöttek (kaptak kölcsön) majd indultak ki a zöld gyepre, ahol még Bicskei Bertalan is beszállt a játékba. Az ellenfél a Bognár György vezette III. Kerület öregfiúkcsapata volt – öröm volt nézni, az egyik oldalon Kovács Kálmán, a másikon Bognár György: mint egy Honvéd–MTK rangadón.

Az eredményt most hagyjuk, Bicskei Bertalan szavai ennél fontosabbak.

„Megadatott nekem, hogy dolgozhattam a magyar válogatottnál, irányíthattam bajnokcsapatot, és kipróbálhattam magam külföldön, ám az 1984-es ifi Eb-t nyerő válogatott mindig is a legfontosabb emlékeim közé tartozik. Amikor bekapcsolom a számítógépemet, és keresek valamilyen adatot magamról, mindig ez ugrik be elsőnek. Csodálatos emlék, s azt mondom, talán most Egyiptomban, az őszi vb-n meglehetnek az utódok, akik talán még minket is leköröznek…”