Igazi egyéniségre várva

Mielőtt bármiféle szak mai érvelésbe kezdene a rangsorról, árulja el, ön kit tart most a magyar bajnokság legjobb kapusának? Mielőtt bármiféle szak mai érvelésbe kezdene a rangsorról, árulja el, ön kit tart most a magyar bajnokság legjobb kapusának?

Ezen nem kell sokat gondolkodnom – válaszolta Hajdu Attila. – Vukasin Polekszics remek képességű labdarúgó, és most egyértelműen ő a legjobb itthon. Kiváló a lábmunkája, minden mozdulatán látszik a rutin és a tehetség. Ugyanakkor azt sem szabad elhallgatni, hogy olykor túlságosan laza. Mondjuk a kapujára bombáznak harminc méterről, a labda süvít a jobb sarok felé, ő meg angyali nyugalommal figyeli, ahogy elkerüli a hálót. Szokták mondani, a kapusok enyhén flúgosak, ez jó értelemben rá is érvényes.

Babos Gábornak biztos a helye a válogatottban

Nem tartja elgondolkodtatónak, hogy a magyar mezőnyben egy montenegróit választott a legjobbnak?

Arra gondol, hogy már nincsenek klasszis kapusaink?

Valami ilyesmire. Korábban a megannyi klub és válogatott kudarc közepette azzal vigasztaltuk magunkat, hogy kapusposzton legalább jól állunk.

Most sem rosszabb a helyzet, mint az én időmben. Talán csak az a különbség, hogy mi jóval később jutottunk ki külföldre, mint ifjú utódaink. Emlékszem, milyen erős konkurenciám volt: Petry Zsolt, Brockhauser István, Végh Zoltán, majd jött Király Gábor, Babos Gábor. Ma

pedig az utódok Angliában szerepelnek tinédzser fejjel.

Ha ön lenne a kapitány, kit védetne?

Egyértelműen Babos Gábort. Évről évre kitűnő átlagteljesítményt nyújt Hollandiában, képességei átlagon felüliek, és hallatlan nyugalmat kölcsönöz védőinek. A kispadra persze már több jelöltem van, Fülöp Márton, akinek állandósítania kellene a helyét Angliában, Balajcza Szabolcs, aki itthon ritkán hibázik, Köteles László, aki kivételes tehetség és Végh Zoltán, aki mindig szenzációs.

Neveket említett, olyanokét is, akik a mi rangsorunkban bizony még a dobogóra sem kerültek fel. Egyetért a végeredménnyel?

Nem véletlen, hogy Balajcza Szabolcs és Vukasin Polekszics vezeti a listát, mindketten olyan csapatban szerepeltek, amely a bajnoki címért küzdött, s remek védőmunka jellemezte. De álljunk is itt meg egy pillanatra, hiszen a kapusok értékelése meglehetősen sajátos.

Meglepően bátran játszik a diósgyőri Köteles László

Mire gondol?

Köteles László például első is lehetett volna teljesítménye, bravúrjai alapján, de azért az mégsem járja, hogy a DVTK háromgólos veresége után hatost vagy hetest kapjon, pedig lehet, hogy megérdemelné. Ezért is mondom, fontos, ki milyen csapat mögött áll a gólvonalon. Visszatérve a diósgyőri játékosra: zseniális dolgokat mutat be a kapuban, látszik, hogy nem magyar iskolán nőtt fel, mert olykor belevetődik a legbrutálisabb szituációba is. Önveszélyes játékos, aki bátorságával pótolja, hogy nem nőtt százkilencvenöt centiméter magasra, mert kritikaként sokan ezt hozzák fel vele szemben.

Kritikáról beszél: kik azok, akik csalódást okoztak önnek?

Már csak a mundér becsülete miatt sem szapulok senkit. Ehelyett inkább arról beszélek, hogy sajnálattal figyeltem a paksi Kovács Attila szereplését. Rá még a másodosztályban figyeltem fel, sokra hivatott labdarúgónak tartom, ezért vártam érdeklődve, mire lesz képes hosszú távon az NB I-ben. Csakhogy hol ő, hol pedig Csernyánszki Norbert védett, számomra ez volt az igazi csalódás.

Milyen volt a honvédos Rabóczki Balázs teljesítménye?

Ő érdekes színfoltja az első osztálynak. Figyelem, ahogy tudatosan készül a meccsekre, nézem, ahogy bemelegít, ahogy megválasztja a kapuscuccát, mintha minden koreográfia szerint zajlana. Jó alapképességű, de alighanem befolyásolta a teljesítményét, hogy csapata igencsak gyengélkedett. Ő sem a fiatalabb korosztály tagja, mint ahogy az általam többször említett és nagyra tartott Végh Zoltán sem.

Neki nem ez volt a legjobb idénye, s bizony az MTK-nak sem ment. Éppen ezért szurkolok, hogy igazoljon jó klubba, és 38 esztendősen mutassa meg, hogy az első osztály egyik legjobbja.

Petry Zsolttól mindig sokat lehetett tanulni

Amikor még a Ferencváros kapusa volt, s részese lehetett a klub egyik legnagyobb sikerének, a Bajnokok Ligája-szereplésnek, pályára lépett a Real Madrid és az Ajax ellen, sok mindenről kérdezték, mégsem emlékszem arra, hogy valaha is a példaképéről beszélt volna. Volt ilyen?

Több is. Apám szintén a Fradiban védett, nem is volt rossz kapus, de nem őt akarom megnevezni példaképemnek, az túl egyszerű lenne. Ugyanakkor tőle rengeteget hallottam Katzirz Béláról, a pécsiek hatalmas termetű labdarúgójáról, aki remek fizikai képességei mellett olyan gyors volt, mint egy párduc. Mellette Zsiborás Gábort említem, aki olyan védéseket mutatott be a gólvonalon, amilyeneket nem lehetett tanítani. A saját korosztályomból is mondok nevet, Petry Zsoltét, testközelből figyelhettem munkáját, rengeteget tanultam tőle. Ha most nincs is ilyen egyéniség a honi mezőnyben, biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb lesz. Hiszen kapusposzton mindig is jól álltunk.