Ezüstfényű pápai boldogság

„Belövi! Ezt belövi! A kutyafáját, ezt belövi!”

És majdnem.

Villámgyors, veszélyes százhalombattai akció futott végig a pályán, amelynek a végén csaknem gólt szereztek a vendégek.

Így indult a meccs, enyhe idegbajjal, halkabb, hangosabb szurkolással – és persze bizakodással. A pápai csapat három esztendő után egy győzelemnyire állt az első osztálytól. A feladat nem tűnt különösebben nehéznek, hiszen a már kiesett (s talán szétesett…) Százhalombatta érkezett a Perutz-stadionba. Mondta is néhány hazai drukker a meccs előtt a kocsmában: ha most elszúrják a fiúk, ők innentől kezdve már csak tekemeccsre járnak, mert abban legalább jók a pápaiak. És persze olyan is akadt, aki afféle bennfentesként megsúgta a nagy titkot, vagyishogy a battai fiúk megkapják a magukét, ha meglepetést okoznak.

Hát nem okoztak....

Már a meccs elején vezetést szerzett az akkor még visszafogottan futballozó hazai gárda. Lett is karneváli hangulat a lelátón, amely szépen megtelt. Jöttek a drukkerek az enyhén mediterrán hangulatú Kajárpécről, érkeztek Tétről, ami érthető is, hiszen nehogy pont ez legyen tét nélküli meccs. És persze itt volt Takácsi apraja-nagyja, ahol a tervek szerint hamarosan megalakul a polgárőrség, ám ahol ennél is fontosabbnak tűnt a pápai csapat, a futball, az NB I-be jutó Lombard FC.

És persze jöttek a lelkes szakmai monológok a lelátóról, hogy mitől is táltosodott meg ez a gárda úgy, hogy az úgynevezett magyar profi futballban egyedüliként veretlenül zárta a tavaszi szezont. Nagy szó ám ez, különösen ha figyelembe vesszük, milyen kevesen bíztak Véber Györgyben. Abban a szakemberben, akinek alighanem a tizenhármas lesz a szerencseszáma, hiszen december tizenharmadikán szerződött Pápára, és június tizenharmadikán vívta ki csapatával az idény során csak titkon remélt feljutást.

De mi a titka ennek a csapatnak?

Mitől lett más Véber György Pápája, mint a korábbi együttesek?

Amikor három évvel ezelőtt kiesett a Lombard az NB I-ből, még Zsivóczky Gyula irányította a csapatot, és azóta Véber György a hatodik tréner. Vele a nyugalom és az önbizalom költözött az öltözőbe. No meg több új fiú, köztük Bárányos Zsolt, aki remek irányítónak bizonyult, Bali Péter, aki tizennégy gólt szerzett, és persze felnőttek melléjük a régiek is, és így lett hétről hétre, fordulóról fordulóra erősebb a gárda. A helyiek azt mondják, Szűcs Lajos minden meccsen válogatott formában védett, de nem győzik dicsérni Rajnay Attilát, Gyömbér Gábort, a brazil Alexet és a Ferencvárostól szerződtett Nagy Sándort.

A Pápa költségvetése nagyjából százötvenmillió forint volt, és ahogy Bíró Péter tulajdonos nyilatkozta, ha kell, emeli a tétet, a cél az NB I-ben a bajnoki cím.

Ehhez persze erősíteni kell.

Ám ez szombat este még senkit sem érdekelt. Amikor a második félidőben rúgták a gólokat a hazai kedvencek, már zengett, zúgott az „NBI, NB I!” rigmus, ám mégis akadt olyan pillanat, amikor a kispadnál hadvezéri pózban álló Véber György akkorát ugrott és üvöltött, mintha három góllal vezetett volna a Százhalombatta. De így van ez rendjén. A laza, bohém, játékospárti szakember megköveteli a fegyelmet. Az pedig a sors különös fintora, hogy barátja, elődje, Urbán Flórián volt az egyedüli, akik hetekkel, sőt hónapokkal ezelőtt megmondta, a Pápa lesz a feljutó a Nyugati csoportból. A meccs vége valóságos örömünneppé változott. A százhalombattaiak gondolatban talán már a hőerőmű környékén sétálgattak, alig várták, hogy a bíró hármat sípoljon. Pedig ott volt közöttük Bozsik József, Cucu unokája, a volt szövetségi kapitány fia, aki ügyesen tette-vette a lasztit. Mindhiába. Ez az este nem róla, hanem a Véber-tanítványokról szólt.

A lefújás pillanatában több száz drukker rohant be a gyepre, már ott, a füvön pezsgősüvegek durrantak. A legtöbben valamiért Véber Györgyöt vették célba, akit olyan illatfelhő vett körül, mintha egy borospincében élne. S közben jöttek a hírek a többi pályáról, hogy vezet a Budaörs a Gyirmót ellen, így a feljutás mellett akár a bajnoki cím is meglehet, de ez végül nem jött össze.

Senkit sem érdekelt.

A nagy ünneplés közepette pedig elfelejtették az elmúlt három év kínlódásait, és azt, hogy a magyar futballbürokrácia sajátos állapotai miatt a sors kegyelméből lett ezüstérmesként NB I-es a Lombard FC...