Nagy átalakuláson megy keresztül a Bp. Honvéd. Kipróbált, rutinos játékosoknak köszönik meg az eddigi együttműködést. Felvetődött az igen kézenfekvő ötlet, megkezdik a csapatba építeni az akadémia legügyesebb srácait. Na végre, jó reggelt, egy épkézláb ötlet, reagálok a hírre én is! A Honvédnál jól hangzik az előléptetés, de aztán eszembe jut az Újpest: néhány éve annak, hogy három, tizenhét éves gyerek szerződést kapott a felnőttcsapatnál. Másnaptól se iskola – minek az, ebben a korban már elég érettek… –, se pedig egyénekre szabott és végiggondolt szakmai koncepció. Ismertem őket, tehetségesek voltak, de szembetűnő volt, hogy a megemelkedett zsebpénz és státus hatására tíz centivel a föld felett közlekedtek – új farmerben, bőrdzsekiben. Meggyőződéssel állítom, a kollégáim korai döntése elhibázott volt, ma már azt sem tudom, fociznak-e még valahol. Az első osztályban biztos nem. Kíváncsi lettem, ebben az esetben mi a meglátásuk az érintetteknek a Kispestnél. Zene volt füleimnek, amit Szalai Lászlótól hallottam. Ő úgy véli, korai lenne kiszakítani játékosait abból a szakmai munkából, amelyet az akadémián végeznek. Van még tanulni- és gyakorolnivaló bőven, az iskolában és a pályán egyaránt. Jó pedagógusként Sisa Tibor is tökéletesen érzi, nem szabad kapkodni. Látva a néhány nappal ezelőtti Puskás–Suzuki-kupa döntőjét, egyetértek velük: ezek a játékosok még nem készek, nem jelenthetnek megoldást az első csapat valamelyik hiányposztjára. Beszéljünk a három-négy legtehetségesebb fiúról, van egy út, amelyen végig kell menniük, meglátásom szerint ez még legalább két-három év. Fokozatosan lehet bekapcsolódni a nagycsapat edzéseibe, edzőmérkőzéseibe, látni egy-egy technikásabb spílermegoldást, és megpróbálni azokat alkalmazni. A felnőttfutballba bele kell tanulni, legyen az bármilyen színvonalú is; ami az ifiben könnyedén megy, azt itt már olvassák előre. Ráadásul a párharcokban az elején sokat nem nyersz, mert az old boy kiteszi a fenekét, kezét, lábát, és nem férsz a hozzá a labdához. Hogy kit mikor tolunk előre, fontos és egyénre szabott döntést igényel. Ugyanolyan hiba az is, ha valaki megérett rá, és nem indítjuk el azon a bizonyos úton, mert nincs meg az összhang az utánpótlás és a nagyok között. Bízom benne, mások is így gondolják – és nem csak a Kispest!