A Vezér mosolya

A Magyarországnál kicsivel nagyobb területen nyomorgó, csaknem 23 millió észak-koreainak végre ismét van oka mosolyogni. Bár a derű alapkövetelmény arrafelé – az 56 évvel ezelőtt befejeződött koreai háború után kettéosztott ország északi, „demokratikus” felében minden pénzt a haderőbe fektetnek –, a hozzávalók hiányoznak. A rendszer demokratikusságát illetően ne legyenek illúzióink, valamennyi választást százszázalékos szavazati aránnyal, a teljes lakosság részvétele mellett nyerte meg kezdetben Kim Ir Szen, az ő halála óta pedig a fia, a géniusz apa után a nép által szerényen Kedves Vezető Főtitkár Elvtársnak szólított Kim Dzsong Il.

Hogy a demokratikus vezérek mennyire „népszerűek” szerte Észak-Koreában, annak bizonyságául két nagy hegy gyomrát tisztították meg a dolgos koreaiak, hogy azokba ajándékokat helyezhessenek el a Nagy Vezér Elnök Elvtársnak és a Kedves Vezető Főtitkár Elvtársnak. Előbbi részére több mint három és fél millió, utóbbinak több mint két és fél millió ajándék került már a föld mélyébe. S hogy a folyamat töretlen maradhasson: már a 26 éves unoka – akit Bölcs Vezér Elvtársnak szólít népe – is készül a nagy vezérszerepre.

A föld gyomrába kerülő ajándékhegy becsesebbik részén helyezkednek el azok az aranyérmek, amelyeket az ország női futballválogatottjának tagjai ajánlottak fel egységesen Kim Dzsong Ilnek, amikor óriási meglepetésre megnyerték az Ázsia- kupát. Ezt a történelmi tettet mindenhol a világon a Gergely-naptár szerinti 2007-es esztendő vívmányaként tüntetnék fel az évkönyvek, ám a Koreai-félsziget északi felén – a helyzet roppant hasonló Németországéhoz és Berlinéhez: a II. világháború lezárásakor a japánok kiűzetését követően a szovjetek és az amerikaiak nem tudtak megállapodni az ellenőrzés mikéntje felett, így a 38. szélességi fok mentén demilitarizált övezetet hoztak létre az északi szocialista és a déli kapitalista Korea között – elhelyezkedő államban megszűnt az időszámítás. Illetve pillanatnyilag 97-et írunk, ennyi ideje született ugyanis az államalapító Nagy Vezér Elnök Elvtárs, Kim Ir Szen.

1995-ben nyertek tehát a hölgyek egy fénylő serleget, és a nyakakba megannyi aranyérmet. A férfiválogatott mostani hőstette azonban nem csupán vetekszik a női válogatott remekművével, hanem túl is szárnyalja. Nem kétséges, a koreai vezetés, amennyire csak teheti, saját nagyszerűsége kiemelésére fordítja majd az eljövendő nyilvánosságot. „Játékosaink akarata, hozzáállása, töretlen elkötelezettsége és meg nem alkuvása eredményezte ezt a fényes sikert” – próbált kevéssé fellengzős hangot megütni a szövetségi kapitány, Kim Dzsong Hun, aki egyébként roppant masszív együttest rakott össze a szinte gyerekkoruktól együtt, a katonaság kötelékében készülő keretből. A csapat négyszer is találkozott a selejtezők során dél-koreai testvéreivel, s bár háromszor sikerült döntetlenre hoznia a csatát, negyedszerre a déliek 1–0-ra nyertek. S hogy a politika mekkora úr, a vesztes selejtező után a demokratikus koreaiak azonnal protestáltak a FIFA-nál, mondván, újra kell játszani a meccset, mert a csapat három legjobb játékosát Szöulban megmérgezték, ezért nem tudták tudásuk legjavát nyújtani. A világ negyedik legnagyobb hadseregét fenntartó ország vezetői pedig ezt ürügyül használva kinyilvánították, hogy nem garantálják a térségükön áthaladó dél-koreai felségjelzésű repülőgépek biztonságát.

Van azonban egy dél-koreai, akinek az északiak egészen biztosan sok mindent megadnának. A legjobb déli testvér, a Manchester United ásza, Pak Dzsi Szung lőtte azt az egyenlítő gólt szerdán a hajrában Irán kapujába, amely nélkül most a perzsák készülhetnének Dél-Afrikába, a KNDK meg remeghetne a pótselejtezők és a Kedves Vezető előtt...

A résztvevőket bemutató sorozatunkat újabb csapatok kijutásakor, várhatóan szeptemberben folytatjuk.