Annak mindenesetre örülhetnek a szurkolók, hogy Lipcsei Péternek nem kell Budakalászra igazolnia, vagy egy tehéncsordával körbevett osztrák falucska pályáján levezetni – aprópénzért. A csapatkapitány maradt, így a megint első osztályú Ferencvárosban lesz igazi fradista, és a sok hányattatáson átesett drukkerek legalább ennek örülhetnek.
Másnak egyelőre nem.
A várt fordulat eddig még nem következett be.
A magyar ember egyébként hajlamos a kárörömre, ám a Sheffield United esetében nem erről volt szó: mi itt pontosan tudtuk, ha az angol csapat a rájátszás során kivívja a jogot a feljutásra, akkor inkább oda dől a pénz, ők lesznek a fontosak. A Sheffield nem jutott fel, így a tulajdonosok immár a Ferencvárostól várják a nagy dobást.
A bajnoki címet, a nemzetközi kupaszereplést, a telt házas meccseket – a sok bevételt.
Hallani a neveket, hogy kiket látnának szívesen az Üllői úton az angol irányítók, beszélnek Sitku Illésről, a kecskeméti Yannickról, de újra és újra felbukkan a Bobby Davison által emlegetett mondat: nem fizetünk senkiért nagy pénzt! Ha egy magyar középcsapat tulajdonosa mondja ezt, ha Kaposváron, netán mondjuk a kiesett Siófoknál vagy a nREAC-nál szajkózzák ezt, az ember egyetértőleg bólogat, igazat adva azoknak, akik Puskás Öcsi legendás mondását kicsavarják, s azzal érvelnek, a kis focihoz kis pénz kell.
A Fradi egészen más kategória, és ezt az angoloknak is tud-niuk kell.
Mint ahogy talán arról is hallottak, hogy Cristiano Ronaldo vagy Carlos Tévez, a két manchesteri sztár milyen pénzekért cserél csapatot. De ne menjünk egészen a csillagokig, maradjunk a lihegve zakatoló zongoracipelőknél, akik nem ennyire drágák – ám ők is pénzbe kerülnek. Nemcsak Angliában vagy Magyarországon, hanem mindenütt.
Ne szépítsük, a Ferencváros elérkezett a nagy fordulathoz.
Az eddigi takarékláng után újra tűznek kell lobognia az Üllői úton.
S nemcsak a játékosokban, a szurkolókban – a Bajnokok Ligáját emlegető tulajdonosokban is.