Villa repíti a spanyolokat

Megkockáztatható, hogy az olaszok csúfos bukásával egyesélyes mérkőzéseket rendeznek a Konföderációs Kupa elődöntőjében: mind a spanyol, mind a brazil válogatott veresége a világszenzáció kategóriájába tartozna, így aztán körvonalazódik az álomdöntő, amely már a torna rajtja előtt is bizonyára sok-sok futballkedvelőt lázba hozott. Brazíliára azonban nem csupán lehetséges döntőbeli vetélytársként tekintenek Spanyolországban, hanem olyan ellenfélre, amelynek megdönthetetlennek vélt világcsúcsát átadhatja a múltnak a selección – s ehhez még csak nem is kell nekifeszülnie az ötszörös világbajnoknak.

Ha ugyanis Vicente del Bosque csapata túljut az amerikaiak elleni elődöntőn, 36-osra duzzad a spanyol veretlenségi sorozat, márpedig ilyen dominanciára korábban nem volt példa a labdarúgás történelmében. Harmincötös veretlenségi széria is csupán egy akadt, mégpedig 1993. december 16. és 1996. január 21. között Brazília révén. Ebben az időszakban olyan egyéniségek csillogtatták tudásukat a selecaóban, mint Romário, Bebeto, Rivaldo, Ronaldo, Raí, Márcio Santos, Cafú vagy éppen a jelenlegi szövetségi kapitány, Dunga, s erre az időszakra esett szambaország negyedik világbajnoki címe (1994), no meg az Uruguayjal szemben tizenegyesekkel elveszített Copa América-döntő (1995) – igaz, utóbbi tornán nem volt a keretben az utánozhatatlan Romário. Jelentős trófeák tekintetében a spanyolok egyelőre ugyanúgy egyet (Európa-bajnokság, 2008) mutathatnak fel veretlenségi sorozatuk során.

Mellékelt táblázatunkból kiviláglik, hogy a jelenkori európai együttes – amely a románoktól 2006. november 15-én elszenvedett 1–0-s kudarc óta érinthetetlen – statisztikailag jobb a dél-amerikainál, de az ott kibogarászható adatokon kívül felhívnánk a figyelmet néhány elképesztő mutatóra, amellyel Luis Aragonés, majd az őt a diadalmas Eb után váltó Del Bosque együttese büszkélkedhet. A selección egyrészt megnyerte legutóbbi 15 mérkőzését (világcsúcs), és hivatalos tornán a görögök elleni Eb-csoportmeccs (2008. június 18.) óta nem kapott gólt, viszont vágott tizenkettőt.

S ha már gólszerzés: a 35-ös veretlenségi sorozat során eddig szerzett 73 spanyol találatból David Villa 22-t vállalt magára, ami a valenciai csatár válogatottbeli mutatójához (31 gól/47 fellépés) hasonlóan félelmetesnek nevezhető; rajta kívül senki, még Fernando Torres sem jutott el tízig (8), őket Andrés Iniesta (6), Xavi (5), majd a nagyszerű balhátvéd, Joan Capdevila (4) követi a sorban. Ezen a téren máris különbség mutatkozik a szóban forgó brazil együttes mutatójához képest, hiszen abban a csapatban a három legeredményesebb futballista, három csatár, Romário, Bebeto és Túlio (igen, az újpesti) egyaránt 10 góllal segítette a veretlenségi sorozat elnyújtását.

A másik, igaz, nem túl jelentős különbséget a védelem hatékonyságában érdemes keresni, amely a brazilok esetében jó volt, a spanyolokéban meg még annál is jobb. Hogy mást ne mondjunk, a már említett, görögök elleni Eb-csoportmeccset követően legközelebb október 15-én, a belgák elleni vb-selejtezőn (2–1) kapott gólt a selección, a köztes időszakban 684 percen keresztül nem kapitulált a védelem, amely a 35 veretlen meccsből 25-öt nullára hozott le (szemben a brazilok 22-jével), kilencszer kapott egy gólt (10), és mindössze egyszer kettőt (3).

Mindezek fényében szinte biztosra vehető a Del Bosque-csapat szerdai csúcsdöntése – de vajon a várható 36-ból lesz-e 37?