Még az ezüst is kötelez

Aranyból a tizedik, kupából már a huszadik. A CONCACAF ugyanis 1961-ben alakult, három térség szövetségének egyesülésével. 1963-ban rendezték először a legjobb válogatottak tornáját Salvadorban, ahol a négyes döntőben Costa Rica legyőzte a hazaiakat 4–1-re. A nagydöntő másik két csapata a Holland Antillák és Honduras válogatottja volt. Akkor még a CONCACAF-zóna bajnokságának hívták a rendezvényt.

Hol volt abban az időben Mexikó és az Egyesült Államok…

Ugyanis amióta Arany-kupának hívják a sorozatot (1991), egyetlen kivétellel mindig a térség két vezető hatalmának egyike nyert. Testvériesen elosztva, négyszer-négyszer. Az egyetlen kivétel a 2000-es torna, amikor a fináléban Kanada 2–0-ra megverte a meghívottként szereplő Kolumbiát. Annyi segítsége volt a nagyoknak, hogy az Arany-kupát mindig az Egyesült Államokban rendezték – ellentétben az elődjével. Kétszer Mexikó társrendezőként működött közre (1993-ban és 2003-ban), s mindkétszer meg is nyerte a tornát.

Kolumbia mellett nevesebb meghívottak is szerepeltek már az Arany-kupán. 1996-ban (aztán pedig 1998-ban, 2003-ban) például a brazilok is tiszteletüket tették, s nem távoztak szép emlékekkel, mert Mexikótól 2–0-ra kikaptak a döntőben. A CONCACAF régóta nyitni akar a világ felé, bizonyítani, hogy a térség csapatai méltó ellenfelei a földkerekség bármely válogatottjának. Ráadásul a múlt hét végén befejeződött Konföderációs Kupa is a földrész igazságát látszik igazolni. Az Egyesült Államok sokáig felejthetetlen döntőben maradt alul Brazíliával szemben, 2–0-s vezetésről kapott ki 3–2-re, miközben a vb-címvédő olaszok és az Európa-bajnok spanyolok már régen úton voltak hazafelé.

Ám senki se keresse az amerikaiak válogatottjában az Aranykupán a dél-afrikai hősöket, mondjuk, Landon Donovant vagy Clint Dempseyt, Bob Bradley szövetségi kapitány teljesen új kerettel vág neki a sorozatnak, csupán Charlie Davies maradt hírmondónak az alapcsapatból, s rajta kívül is pusztán hárman. Ám az alól, hogy a figyelem az Egyesült Államokban újra a „soccerre” irányul, nem tud kibújni Bradley sem. Az egyenes kieséses szakaszra azért változhat a kép, Bradley ugyanis hét futballistának nyitva hagyta a kiskaput. Ha kell, jön majd néhány „ezüstfiú”, például Jozy Altidore.

„Egy friss Konföderációs Kupa-döntős mégsem maradhat szégyenben saját szurkolói előtt” – indokolt a kapitány. Tényleg nem.