Eltűntek mellőle a falak

Gratulálhatok?Gratulálhatok?

Persze, és köszönöm szépen, de mire is gondol tulajdonképpen? – kérdezett vissza az ausztriai Windischgartenben készülő Fehérvár trénere, Mezey György.

Az újbóli edzői szerepvállalásához, ezenkívül pedig feltétlenül jár az elismerés a bolgár bajnokság ezüstérmese, a CSZKA Szófia vasárnapi kettő nullás legyőzéséért, ám igazából egy huszonhárom évvel ezelőtti esemény miatt kívánnék minden szépet és jót.

Őszinte leszek: annyi meccsen ültem már a kispadon, hogy nem tartom fejben a dátumokat. Lehet nosztalgiázni, de azt vallom, mindig az aktuális feladat a legfontosabb. Az pedig jelen esetben a csapat keddi, Pasching elleni mérkőzése.

Immár huszonhárom esztendeje annak, hogy a magyar válogatott legutóbbi győzelmét aratta világbajnokságon. A Kanadát kettő nullára legyőző nemzeti csapat kispadján Mezey György ült…

Most, hogy mondja… Ahogy emlékeztet rá, máris beindultak az érzelmi reakciók. Természetesen nekünk, szakembereknek is megvan a felelősségünk abban, hogy 1986, azaz Mexikó óta nem sikerült egyetlen nemzetközi eseményre sem kijutnia a válogatottnak, de a magyar vezetők is magukba nézhetnek amiatt, hogy zsákutcába jutott a futballunk.

Mit érzett akkor, amikor az ausztriai edzőtáborban, immár klubedzőként megtartotta az első foglalkozást a fehérvári labdarúgóknak?

Nem állítom, hogy szokványos a helyzetem, hiszen mint sportigazgató jöttem Ausztriába, haza pedig már vezetőedzőként megyek. A legjobban úgy jellemezhetem a mostani helyzetemet: a futballpályán terület van az ember előtt, míg az irodában falak veszik körül. Márpedig a rónák, a pályák végtelenjét látni mindig nagyszerű érzés… Ugyanakkor nem titkolom, a vezetőedzői poszt elfoglalása kapcsán vegyes érzéseim vannak. Mindig is azt gondoltam, ha majd értelmes, vállalható feladat adódik, elfogadását alapos előkészületek előzik meg, nem pedig beugróként kell elvállalni valamit.

Tehát legbelül volt olyan elképzelése, hogy edzőként is kipróbálja még magát?

Persze, hogy voltak ilyesféle halvány gondolataim… Ajánlat mindig akadt, de tudja, az ember már nagyon megnézi, melyik klubnál fontos igazából az edzői munka.

Egy vezetőedző általában szereti megválasztani közvetlen munkatársait. Márpedig Disztl Péter, Bódog Tamás és Bekő Balázs eredetileg Lothar Matthäus segítője lett volna…

Lothar Matthäus a kapcsolatfelvétel elején Disztl Pétert és Szalai Lászlót kérte segítőnek. Utóbbinak szerződése van a Honvédnál, ezért helyette Bódog Tamás került képbe, valamint Bekő Balázst ajánlottuk mint a helyi viszonyok és a fehérvári játékoskeret jó ismerőjét. Sajnálom, hogy a német szakember végül nem szerződött Fehérvárra, arra pedig természetesen kíváncsi voltam magam is, a segítőkkel miként viszonyulunk majd egymáshoz. Hamar kiderült, azonos hullámhosszon vagyunk, a szóbeli megállapodást kézfogással szentesítettük – ez nálunk aláírt szerződésnek felel meg.

Mekkora jelentőséget tulajdonít annak, hogy az FC Fehérvár milyen eredményeket ér el a felkészülés alatt?

Az eredmény mindig fontos, a szurkolókat, de még a vezetőket is ez érdekli elsősorban. Első ausztriai fellépésünkön szoros meccsen kettő egyre kikaptunk a jó játékerőt képviselő ciprusi Apoel Nicosiától, majd jött a Szaturn Moszkva elleni kétgólos vereség. Komolyan mondom, ilyen bivalyerős klubcsapat ellen még sohasem meccseltem… Orosz, lengyel, fehérorosz, bosnyák, kameruni és brazil válogatottak vannak a moszkvai klub keretében, és bizony az elején azt mondtam, csak ússzuk meg valahogy. Bármilyen hihetetlen, a bolgár CSZKA Szófiát négy-öt góllal is legyőzhettük volna, de tudom, ekkora különbség azért nincs a csapatok között.

Azt hallani, a kulcsemberek közül Horváth Gábor és Nagy Dániel is távozhat. Ez igaz?

Horváth Gábornak ígéretet tettünk arra, hogy külföldön folytathatja a pályafutását, tudomásom szerint a László Csaba edzette Hearts érdeklődik iránta. Ha távozik, gondoskodni kell a pótlásáról. Nagy Dániel kapcsán egy menedzser megkérdezte, milyen összegért engednénk el, mire azt kértük, nevezze meg az érdeklődő klubot. Nem tette… Egyébként nem szívesen mondanánk le róla.

Az együttes emblematikus játékosa, Farkas Balázs a következőket mondta vasárnap: „Akárki akármit mond, Gyuri bácsinak ez az igazi terepe. Szakmai felkészültségét senki sem kérdőjelezi meg, és úgy látom, ő is élvezi, hogy újra edzést tarthat.”

Farkas Balázs intelligens ember, és nem mellékesen jó futballista. Ő is látja, és persze én is tudom, hogy valóban ez az én világom. Futballedző vagyok, és így is fejezem majd be ezen a világon. Addig pedig keresem az utat, amely a sikerek felé viszi az FC Fehérvárt.