Számolás, elszámolás

„Úgy fest, mi is a laikusok közé tartoztunk…” – ironizált Máté Pál, a Sport Televízió főszerkesztője, amikor felvetjük: a jogi útvesztőkben járatlan szurkolók egész csütörtökig meg lehettek győződve arról, hogy az opciós jogával élni kívánó (és a nagy vetélytárs Digi Tv 2.4 milliárd forintos ajánlatát tartó) csatornán láthatják a következő szezontól a bajnoki mérkőzéseket. Sőt…

„…a szövetség elöljárói közül többen is azt nyilatkozták, hogy a megegyezés pusztán formalitás” – emlékezett Máté Pál.

Ám mielőtt az MLSZ elnöksége megvitatta volna a televíziós közvetítési jogok értékesítését, a George F. Hemingway vezette tulajdonosi tanács kellemetlen patthelyzetbe kormányozta saját hajóját, s képtelen volt győztest hirdetni a tévék versenyében.

„Most már az az érzésem, hogy a jognyilatkozatban szereplő pontokat néhányan jobban ismerik, mint a tízparancsolatot, holott a résztvevőket ilyen esetben titoktartás kötelezi – árulta el a főszerkesztő. – Újra és újra érdemes leszögezni: nem arról van szó, hogy az egyik ajánlat jobb a másiknál. Nekünk a vetélytárs licitjét kell azonos feltételekkel tartanunk. Innentől fogva a jogászokon a sor. Lehet persze vitázni, hogy például ki milyen előfizetést ajánlott fel, a vége úgyis az, hogy értéket csakis pénzben lehet kifejezni.”

A sportcsatornát működtető Chello Central Europe Műsorszolgáltató Zrt.-nél most még a tulajdonosok hétfői, és az elnökség keddi határozatára várnak, a társaság vezetői nem döntötték el, terveznek-e jogi lépéseket, ha vesztesként kerülnének ki a presztízsjellegű csatává váló huzavonából.

Magyaros fordulat a történetben, hogy immár mérgezett nyílvesszők tömkelege záporozik a Sport Televízióra; az MHLL alelnöke, Sziky Gyula például nehezményezte a csatorna üzleti magatartását, és erkölcsi aggályokat fogalmazott meg, amiért a televíziós társaság korábban jóval a piaci ár alatt jutott a közvetítési jogokhoz.

„Senki sem mondhatja, hogy a magyar futball ellenségei lennénk – szögezte le Máté Pál. – Amikor megszereztük a jogokat, rajtunk kívül senki sem tett ajánlatot. Többek között ezért is kerülhetett be az opciós jog a szerződésbe azzal, hogy a vetélytárs ajánlatát kell tartanunk. Ilyet a jó barátoknak szokás kínálni. És akinek opciós joga van, attól ne várják, hogy versenyezni kezd – inkább kivár…”

„Többen is rosszul számoltak – indokolta a csütörtöki patthelyzetet Sárai Endre, a Digi Kft. ügyvezetője. – Ha ugyanis belevesszük azokat a pluszszolgáltatásokat, amelyeket a pénz mellett még kínáltunk a közvetítési jogokért, akkor kiderül: ajánlatunk előnyösebb a Sport Televízióénál. Most viszont már semmiben sem lehetünk biztosak… Sokat tanultunk az elmúlt időszakból, s azt gondolom, sikerült felkavarnunk az állóvizet, megmozdítottuk a honi futballpiacot. Persze nem hiszem, hogy a magyar labdarúgás megér ennyi pénzt, viszont a nézettsége még mindig kiemelkedő. Hiszen ha a néző nem is megy ki a stadionba – mert sajnos nem megy ki… – attól még a képernyőn szívesen megnézi a bajnokikat. Higgyék el, valamennyi kábelszolgáltatónak felajánlottuk az új sportcsatornánkat, s nekünk is érdekünk a megegyezés, nem akarjuk, hogy a Digi Tv privilégiuma legyen a hazai futball. Amúgy az üzleti modell is csak így működik, és az előfizető is jól jár. Nem tartanám etikusnak, ha nem a mi ajánlatunkat fogadnák el a tulajdonosok, ám jogi lépéseket nem tervezünk, az ügyet már így is túldimenzionálták, holott a bajnokság két hét múlva kezdődik…”

Ez az egy legalább biztos.