A jegenye is meghajolt

Nincs olyan messze január, hogy ne emlékezhetnénk: az akkor még a Milant erősítő Kaká azért szabódott aláírni az érte százmillió eurónál is többet ígérő Manchester Citynek, mert nem érezte meggyőzőnek a dúsgazdag, ám az angol középmezőnyből kitörni képtelen klub középtávú szakmai koncepcióját. Voltak pillanatok, amikor úgy tűnt, Kaká meggyőzhetetlensége honfitársára, Robinhóra is hatással lesz, és az akkor már fél éve a Cityt erősítő ifjú brazil is kiköveteli magának a távozás lehetőségét.

Azóta sokat változott a helyzet, a klubtulajdonos Manszur sejk pénzét már-már a Real Madridot idéző mértékben játékosokba fektető kékek 25 millió font körüli egyezségre jutottak az Arsenallal Emmanuel Adebayor szerződtetéséről. Más olvasatban: Mark Hughes csapata – legalábbis a tárgyalóasztal mellett – immár felnőtt jegenyeként magasodik a Premier League erdejében, lám, az elitklubok közül megint egyet „megfoszt” emblematikus figurái egyikétől. Kezdődött a sor Gareth Barryvel (Aston Villa), akit a Liverpool is szívesen látott volna; a hét elején került pont ama tárgyalássorozat végére, amelyek során képes volt eltántorítani Carlos Tévezt a Manchester United-beli folytatástól; most az Arsenal egyik „arcát” viszi az Eastlandsre, s Hughes nem tágít nagy tervétől, hogy megszerezze Mr. Chelsea-t, azaz John Terryt London másik BL-csapatától.

„Új kihívást tudunk kínálni Johnnak – mondta a menedzser, aki másfél évtizeddel ezelőtt, a Man. Unitednél két részletben lehúzott 13 éve után éppen a Chelsea-ben kereste a megújulást, egy időben az ifjú Terry szárnybontogatásával. – Saját tapasztalatból tudom, hogy ha egy játékos hosszú ideig szolgálja ugyanazt a klubot, elérkezhet a pillanat, amikor új inspirációra vágyik, és úgy gondolja, hogy helyszínváltozásra van szüksége a tűz újbóli felszításához. Ez nem pénzkérdés, sokkal bonyolultabb annál, John vélhetően ezért nem adott még választ nekünk.”

A Chelsea-ben nevelkedő Terry imázsától valóban idegen a pénzsóvárság (zárójelben azért megjegyezzük a csábító tényt: a Citynél felkínált heti 200 ezer fontos fizetésével hátvéd létére ő lenne a Premier League legjobban kereső játékosa), az ügyet közelről követők szerint mégis éjszakába nyúló megbeszéléseket folytat ügynökével. Terry dilemmája: ugyan a Chelsea-ben azonnal kielégítheti a BL-szereplés iránti erős vágyát, ám ha nem erősítik meg kellően a csapatot – amitől állítólag tart –, trófeaszerzésre nem lesz esélye; míg ha a Citynél tényleg mozgásba lendülnek a dolgok, a Hughes által minduntalan emlegetett „új inspiráció” csodát tehet.

A vezetőséget átalakító, immár Carlo Ancelotti menedzser és a napokban sportigazgatóvá előléptetett Frank Arnesen által irányított londoniaknak szakmai szempontból nem érdekük a játékoskeret bolygatása, különösen nem a „chelsea-séget” megtestesítő válogatott csapatkapitány elengedése. Ugyanakkor ha egy majdnem 29 esztendős és a kelleténél gyakrabban hátsérüléssel bajlódó középhátvédért csillagászati összeget kínálnak, talán még Roman Abramovics is újragondolja a „semmi áron sem eladó” kijelentést… A City eddig két ajánlatot tett a Chelsea-nek, s a jobbik, a harmincmillió fontos sem volt elég. A hírek szerint készen áll a harmadik is, de hogy mikor sikerül érdemben tárgyalni róla, kérdéses, hiszen órákon belül útra kel mindkét klub: a City Dél-Afrikában, a Chelsea az Egyesült Államokban folytatja a felkészülést. Mindenesetre a Citynél úgy tartják, amíg Terry nem bocsátja ki – a Stamford Bridge-en egyébként biztosra vett – közleményét a Chelsea-hez való „örökös hűségéről”, érdemes próbálkozniuk.

Ami Adebayort illeti, az Arsenalnál eltöltött három és fél éve alatt nem bizonyosodott be róla, hogy ő lenne az új Thierry Henry – Arsene Wenger menedzser nyilván ezért hajlandó lemondani róla –, mindazonáltal a londoniak 143 tétmérkőzésén szerzett 62 gólja tekintélyt parancsoló; a City értékrendje szerint öt éven át heti 150-170 ezer fontos fizetést ér.