Egy profi is szenvedhet

Hogy esett a mozgás?Hogy esett a mozgás?

Őszintén? Nem túl jól – mondta visszatérését követő első ferencvárosi edzése után Rósa Dénes. – Klubcsapat és labda híján hiábakészültem az elmúlt hetekben egyedül, a száraz futások, a társak nélküli erőfejlesztés nem ugyanolyan, mint amikor hétköznapi edzésen vesz részt az ember. Szokatlan volt a speciális futballmozgás, a kitámasztások, az, hogy a labdára is figyelni kell – ráadásul megtámad az ellenfél…

A Fradihoz Angliából hazatérő Ferenczi István és a szigetországban nevelkedő angol fiatalok is állítják: Bobby Davison edzései megfelelnek a brit csapatoknál látható tréningekéhez. Egyetért ezzel?

Egyetlen délelőtt után még nehéz ilyen következtetéseket levonni, de nem kételkedem Ferenczi István véleményében, hiszen azonos futballkultúrájú országban profiskodtunk, úgyhogy hiteles a viszonyítási alap. Mindenesetre az első gyakorlás is megmutatta, hogy intenzív a tréning, profikra jellemző hozzáállással találkoztam, a szimpla edzésjáték során is mindenki kiadja magából a maximumot. Még nem tudok pontos képet felállítani a csapat erejéről, s remélem, a társak sem a hétfői teljesítményem alapján ítélnek meg. Idény eleji még a formám…

Mi csábította haza?

A játéklehetőség, illetve az, hogy Bobby Davison és Berki Krisztián pozitív képet festett a Ferencváros jövőjéről, és optimisták az előttünk álló szezont illetően. Én pedig hiszek nekik, és örülök, hogy részese lehetek az FTC felemelkedésének. A hétvégém elég extrém körülmények között telt, a vezetőség nem akarta, hogy kitudódjon az érkezésem, úgyhogy a Mission Impossible filmben éreztem magam, titokban találkozgattam a vezérigazgatóval, ezért érdemben csak hétfőn volt lehetőségem beszélni a vezetőedzővel. A mester pedig elmondta, hogy erős edzésekre számíthatok, amik eleinte megviselhetnek, de biztosított, türelmes lesz, esélyt ad majd.

Külföldön több poszton is szerepelt, a Fradiban hol játszana szívesen?

A labdarúgónak alkalmazkodnia kell, a légiósélet megtanította, hogy olykor a megalkuvás a célravezető. A Fradinál érzem a bizalmat, a saját kezemben van a sorsom, és bár van olyan poszt, ahol komfortosan érzem magam, a játéklehetőség érdekében kompromisszumképes vagyok.

László Csaba annak idején a csatárok mögött, amolyan kötetlen szerepkörben játszatott, ami azért feküdt számomra, mert az a hely kreativitást, ösztönös megoldásokat hozott ki belőlem, amelyek általában jól sültek el. Remélem, a Fradi is profitál a játékomból.