Itthon más a motiváció

Csalódott? – kérdeztük az MTK-hoz a spanyol másodosztályú Murciától visszatérő Balogh Bélát.Csalódott? – kérdeztük az MTK-hoz a spanyol másodosztályú Murciától visszatérő Balogh Bélát.

Felemásak az érzéseim: a külföldi profiskodás után mindig megnyugtató a hazatérés, tudom, hogy mire és kire számíthatok, ami egy idegen országban nem jellemző. Örülök, hogy újra a gyerekkori barátaimmal futballozhatok együtt, az edzések előtt leülhetek a srácokkal rikikizni, ugyanakkor nem titkolom, nehéz elfogadni a helyzetet és beletörődni, nem tudtam megragadni Spanyolországban.

Miért is nem?

Eleinte minden a tervek szerint ment, megkaptam a bizalmat, a teljesítményemre sem lehetett panasz, ám Javier Clemente távozását követően kegyvesztett lettem, az új vezetőedző már nem favorizált, így a tavaszra a kispadra szorultam. A légiós addig boldogul akadálytalanul külföldön, amíg folyamatos játéklehetőséget kap, ám amikor parkolópályára kerül, előjön a honvágy, nehezebb átvészelni a napokat – azaz muszáj továbbállni.

Pontosabban hazaigazolni. Mennyivel tart előrébb most, mint amikor légiósnak állt?

Két különböző futballkultúrát ismertem meg közelebbről, és bízom benne, mindkét stílusból sikerült ellesnem ezt-azt. A Colchesternél az angol másodosztályra jellemző játékba kóstolhattam bele, ahol a védőnek főleg a rombolásban kell jeleskednie, Spanyolországban pedig a futball taktikai jelentőségével találkoztam. A Murcia letámadásra játszott, és ebből a hátvédeknek is ki kellett venniük a részüket – összességében azt hiszem, komplexebb labdarúgóvá váltam az elmúlt években.

Az MTK-hoz nem a nagy kereset reményében igazolnak a futballisták. Belement, hogy a légiósként kapott fizetéséhez képest aprópénzért futballozzon?

A klub szerződtetett játékosa vagyok, ezért egyrészt nem volt választásom, másrészt jelenleg az a legfontosabb, hogy újra játékba lendüljek. A futball érde-kében fel kell áldozni az egyéni vágyakat. Mindig van, ami motivál.

Az MTK-nál mi ösztönzi?

Például az, hogy amíg néhány évvel ezelőtt, amikor felkerültem az első csapatba, rutintalan fiatal voltam, addig a jelenlegi csapatnál már rangidősnek számítok – a huszonnégy és fél évemmel. Hihetetlen, néhány esztendővel ezelőtt véletlenül sem gondoltam volna, hogy a felnőttkeretbe fölkerülő ifjú tehetségek engem kérdezgetnek majd a tapasztalataimról.

És hogy látja, mire lehet jó a csapat az NB I-ben?

Nehéz megjósolni, mert alighanem ismét az MTK lesz a legfiatalabb átlagéletkorú együttes a bajnokságban, ami miatt vélhetően rapszodikus teljesítményt mutat majd. Látva a kereteket, szerintem az Újpest és a Debrecen kimagaslik a mezőnyből, és a Fradit sem lehet leírni soha. De hiszem, hogy az MTK-val is számolni kell, ha nem hátráltat bennünket sérüléshullám, bármelyik riválist megfoghatjuk.