Visszavágás

Szép dolog a kollegialitás, de kezdem unni, hogy az egyik román lap munkatársa nap mint nap felhív. A kötelező „How are You?” után azonnal a lényegre tér: hogyan készülnek az Újpest-drukkerek a meccsre? Hányan kelnek útra, szidják-e Romániát és akarnak-e verekedni – faggatott a bukaresti túra előtt. Hányan lesznek a Szusza Ferenc Stadionban, visszakövetelik-e Erdélyt, és a találkozó előtt vadásznak-e majd a Steauát elkísérő szimpatizánsokra – érdeklődik mostanság. Felteszem, a „Bocs, de nem tudom!” válasz nem elégítette ki, ugyanis hétfőn már arra kért, hogy szerezzek neki egy telefonszámot az egyik vezérszurkolóhoz. Sajnos nem sikerült… Afelől ugyanakkor nincs kétségem, hogy a cikkeit a segítségem nélkül is összehozza. Megtette, mi több, megtették ezt már az elmúlt napokban is, a múlt csütörtöki összecsapás előtt és után: ha valaki keltette a hangulatot, az a bukaresti média volt. Hogy a beharangozó írások, illetve a meccstudósítások elfogultak voltak, az még rendben – egy nemzetközi mérkőzés kapcsán érthető, ha minden szentnek maga felé hajlik a keze. Baj a csúsztatásokkal, más szóval, a hazugságokkal van. Az egyik televíziós társaság, például, azt kürtölte világgá, hogy az a fanatikus, aki a második félidőben a pályára szaladt, magyar volt. Nos, miután elkapták, kiderült, hogy a fiatalember Románia szülötte… Apropó, szülés! A Steaua degenerált hívei a következő transzparenst feszítették ki: „Mennyi ideig tartja egy magyar nő a szart magában? 9 hónapig!” Érdekes, a bukaresti beszámolók még csak említetést sem tettek erről a gusztustalan drapériáról (ennél nagyobb hányingerem csak attól a – remélhetőleg nem magyar – személytől támad, aki románról a mi nyelvünkre fordította a szöveget), sőt arról sem, hogy a hazai ultrák oly’ szorgosan skandálták az erdélyi honfitársainkra vonatkozó „Ki a magyarokkal az országból!” rigmust, mintha pénzt kaptak volna érte. Természetesen elhallgatták azt is, hogy az egyik lila-fehér drukkert (egy lányt...) úgy megdobták, hogy kórházba kellett szállítani, az újpestiek órákon át tartó, megalázó motozásba torkolló beléptetéséről nem is beszélve. Azt nem állítom, hogy a kétnapos túrán részt vevő ötszáz újpesti mindvégig úgy viselkedett, ahogy az az etikai kódexben meg van írva, de annál talán többet érdemelt volna, mint hogy a helyszínt megjáró néhány hiteles forrás keljen csak a védelmére. Mások – a Külügyminisztériummal az élen – tudomást sem vettek a történtekről. Méltó válaszra, visszavágásra szerencsére lesz mód: csütörtökön, Budapesten. A pályán, persze.