Válaszra készülnek a játékosok

A bukaresti A bukaresti találkozó után egyértelműen kijelenthető, hogy a Steaua jobb csapat az Újpestnél? A bukaresti A bukaresti találkozó után egyértelműen kijelenthető, hogy a Steaua jobb csapat az Újpestnél?

Nem! – válaszolt határozottan Kabát Péter. – Láttunk sok DVD-felvételt a románokról, és bevallom, azok alapján többet vártam tőlük, mint amennyit ellenünk mutattak. Az első félidőben Bukarestben egyértelműen a mi akaratunk érvényesült, s ha nincs a szünet utáni rövidzárlat, lehet, hogy most mi várjuk előnynyel a Megyeri úti visszavágót. Ettől függetlenül el kell ismernem, a Steaua nem rossz csapat, ám hiába nyert két góllal ellenünk, nem erősebb az Újpestnél.

Ön szerint tehát reális vágy a továbbjutás…

Igen, az, még ha nem is lesz könnyű kiharcolni. A legfontosabb, hogy ne kapjunk gólt az elején, mert négyet lőni a Steauának nem könnyű feladat. Észnél kell lennünk, nem kitámadni, nem területet hagyni a kontráknak, mert az esetleges hiba végzetes lehet.

Mire gondolt Bukarestben, amikor Tisza Tibor egyedül lódult meg a román kapu felé, aztán csinált balra egy cselt, és odalett a helyzet? A sorsdöntő ziccer.

Rossz megoldást választott, de ez benne van a játékban, lehet, hogy én is hasonlóképpen cselekedtem volna. Nem volt bennem düh, azt mondtam Tibinek, gyerünk, csináld tovább, lesz még ziccered.

Mióta ilyen higgadt?

Az Újpest csapatkapitánya vagyok, uralkodnom kell magamon, és felelősséggel tartozom a többiekért is. Megtanultam fegyelmezni magam az évek során, igaz, mindig is vehemens, heves játékos voltam, aki mindent megtesz a győzelemért. Ez nem is változott bennem, de a pályán, a meccs hevében is képes vagyok ma már higgadtan viselkedni.

A Ghencea Stadionban nem lehetett könnyű: ellenséges légkör, gyűlölködés, undorító transzparens, köpködés, szitkok a lelátóról, a pályára berontó román szurkoló…

Légióskodtam Törökországban, ahol megismertem az igazán vad lelátói hangulatot, s akkor még nem is mondtam, milyen élményt jelentett a bolgár Levszki játékosaként vendégszerepelni a nagy rivális CSZK Szófia otthonában.

Néhány csapattársát azonban igencsak megrémisztette a légkör.

Sajnos, ez igaz. Magam is éreztem egy-két fiún, hogy nem olyan határozott, mint kellene, pedig hetek óta erre készültünk: a biztos védekezésre, a higgadt megoldásokra, s arra, hogy kizárjuk a külső körülményeket. Láttam azt az ocsmány

transzparenst, de nem tudtam elolvasni, csupán később szembesültem a hihetetlenül primitív szöveggel. Azonban azt mondom, én mindig az újpesti táborra figyeltem, az ő hangjukat hallottam, s rengeteg erőt adott nekünk, hogy utánunk jöttek a pokolba, és buzdítottuk bennünket. Biztos vagyok benne, hogy a románok életre szóló élményt kapnak nálunk. Persze azt is remélem, hogy ez az este a futballról szól majd.

Bukarestben mi hangzott el a szünetben az öltözőben? Akkor még nulla nullára állt a meccs, ráadásul emberelőnyben volt az Újpest.

Rendkívül feldobottak voltunk, de az edzőnk és én is azt kértem a többiektől, hogy most kell nagyon figyelni, mert a románok mindent beleadnak a folytatásba. Erre tessék, pillanatok alatt bekaptuk azt a gólt, pedig azt mondom, ha az nincs, a Steaua futballistái egyre idegesebbek lesznek, s megverhettük volna őket saját pályájukon. Ehelyett kétgólos hátrányba kerültünk.

Mit mondott a találkozó után a skót edzőjük, William McStay?

Azt, hogy nagyon büszke ránk, >>>