Az álomnak máris vége van...

szerepe a IV. kerületi egylet életében példátlan biztonsági intézkedésnek; egy órával a kezdés előtt, a megannyi egyenruhást látva olybá tűnt, a Rendőrakadémia – ki tudja, hanyadik epizódjához – toborozzák a statisztákat. Mire az angol Andre Marriner jelt adott a kezdőrúgás elvégzésére, addigra létszámfölénybe kerültek a nézők: a Szusza Ferenc Stadionban 9340 újpesti énekelte, 338 bukaresti pedig hallgatta a magyar és a székely himnuszt.

Ennél szebb csak akkor lehetett volna a kezdés, ha a lila-fehérek már az elején a Steaua kapujába találnak, fájdalom, az első helyzetre a 18. percig kellett várni, ám Tisza Tibor lövését hárította Ciprian Tatarusanu. Hazai lehetőségre vendégziccer volt a válasz: több ezer kő gördült le a szívekről, amikor Banel Nicolita az újpesti kapu fölé fejelte a labdát. Hogy a középpályás a következő pillanatban már a fejét fogta, az nem a labda keménységével volt magyarázható... Talán fentiekből is kiderül, hogy kiegyenlített játék zajlott a a gyepen, Cristiano Bergodi ugyan előzetesen azt hangoztatta, hogy együttese még kétgólos előnye tudatában is a támadásra helyezi a hangsúlyt, a trénerből csak előbújt az olasz vér: a Steaua úgy ügyelt a biztonságra, hogy azt még a sárga mellényes rendezői gárda is megirigyelhette. Az első félidő ennek megfelelően gól nélküli állásnál ért véget. Aggodalomra nem csupán a várt helyzetek elmaradása, hanem Kabát Péter sérülése is okot adott: a példás szellemmel küzdő csapatkapitányt a 42. percben vérző fejjel vitték az öltözőbe – abban a reményben, hogya két játékrész közötti pauzában sikerül ellátni a sebét úgy, hogy társaival együtt visszatérhessen a pályára.

Nos, sikerült, de tegyük hozzá, hogy az orvosnak volt ideje a „beavatkozásra”: a szünet csaknem félórásra nyúlt... Amíg a játékosok pihentek, addig a szurkolók célba dobásba fogtak: akinek a zsebében petárda vagy görögtűz lapult, beszállhatott a „játékba”. Ami a végeredményt illeti: a románok szektorában három pirotechnikai eszköz landolt, a magyarokéban egy sem... Rendet mégis a Steaua-drukkerek számára fenntartott lelátórészen kellett tenni, midőn a rendőrök elvégezték dolgukat, folytatódhatott a játék.

Bár ne folytatódott volna...

Legalábbis ne így folytatódott volna. A látogatók ugyanis két gyors góllal lerendezték a továbbjutást. A két csapat közötti különbség sajnos ekkor már kijött, bombariadó ide, hajnali ébrenlét oda, a Steaua labdarúgói frissebbnek tűntek. Ha valamiért kalapot emelhetünk az újpestiek előtt, az az, hogy a behozhatatlan hátrány ellenére sem adták fel, és szurkolóik lelkesedését átvéve addig mentek előre, amíg a szépítő gólt megszerezték. A csapatuk mellett végig kitartó drukkereknek enynyi elég is volt az örömhöz...