Az alsó tízezer – Szőllő-blog

Székely János József, a Steaua magyar nemzetiségű jobbszélsője ezúttal is megtette a magáét: az első meccsen három sárga lapot kaptak róla az újpesti játékosok, ezúttal pedig szerzett egy gólt, s ezzel végképp eldöntötte a továbbjutás kérdését, ha egyáltalán komolyan gondolhatta bárki is, hogy a liláknak lehet esélye. Valójában azt a tíz percet leszámítva, amíg az Újpest 0-0-nál emberelőnyben játszott Bukarestben, egy pillanatig sem lehetett azt gondolni, hogy meglepetés születik.Ahogy Cristiano Bergodi, a vendégek olasz trénere fogalmazott, a visszavágón nem volt olyan pillanat, amikor izgult volna a továbbjutást illetően. Nem is lehetett, hiszen, az Újpest csak akkor kezdett el felszabadultan játszani (ez már-már magyar futballhagyománnyá válik), amikor már teljesen mindegy volt, hiszen összesítésben 4-0-ra vezetett a román bajnokság tavalyi 6. helyezettje.Mindennek tükrében különös volt azt hallani William McStay-től, az Újpest (vagy ahogyan ő maga következetesen mondja: „Júpest”) vezetőedzőjétől a meccs utáni sajtótájékoztatón, hogy ő az első félidőben „félelmet látott” a Steaua játékosok arcán. Ha csak nem a több száz rohamrendőrtől vagy a rakétákat lövöldöző újpesti drukkerektől féltek a román játékosok, akkor McStay mester valamit alaposan félreérthetett, mert Sándor György vagy Tisza Tibor nem volt éppen ijesztő.Azokra a kérdésekre, amleyek (román és magyar részről egyaránt) a meccset megelőző éjszaka és a lelátón történtekre vonatkoztak, Mc Stay sértődötten jelentette ki, hogy ő futballedzőnek jött Magyarországra, és ezekről a dolgokról nem hajlandó beszélni. A magam részéről biztos vagyok abban, hogyha az ő csapatának tagjait kergették volna ki az ágyukból pizsamában hajnalban bombariadóra hivatkozva, hogy aztán a futballisták órákig várakozzanak az utcán a kárörvendő újpest-drukkerek társaságában, nos, akkor már meg is lett volna a kifogás a vereségre. Így azonban, hogy az ellenféllel történt, semmiség az egész.Legalább olyan sportszerű hozzáállás, mint amilyen a magyar szurkolóké volt, akik rakétákat, füstbombákat lődöztek a románok közé és egyszerre cigányozó meg románozó, szellemtelen, primitív feliratot feszítettek ki, arra sem véve a fáradtságot (szemben, ugye, a románok elhíresült feliratával), hogy lefordítsák románra a sértéseket, amelyek így még csak célt sem érhettek. A románok ezúttal nem készültek ilyesfajta üzenettel (az csak természetes, hogy a bukaresti sajtó elegáns, sőt szinte megalázkodó, címlapon hozott bocsánatkéréseire semmilyen magyar reakció nem született az elmúlt napokban), az ő román feliratuk Gigi Becalinak, a Steaua tulajdonosának szólt. A román csapat különc főnöke amúgy megengedhette magának, hogy el se jöjjön Budapestre, hiszen egy pillanatig sem kellett aggódnia a továbbjutás miatt. És sajnos annyira gyenge a magyar futball, hogy egy ilyen Becali megengedheti magának, hogy a sorsoláskor azt mondja, sosam hallott még az Újpestről, és el sem jön a visszavágóra. Megengedheti, mert borítékolható volt, hogy az Újpest semmi olyat nem mutat majd, ami miatt érdermes lenne megjegyezni a nevét. Ha csak nem a bombariadóra gondolunk, amely ugyan nem példa nélküli az európai futball történetében, de mindenképpen párját ritkítja. Amilyen különlegesen gusztustalan volt a románok felirata a bukaresti meccsen(„Mennyi ideig hordja a magyar nő magában a szart? Kilenc hónapig.”), annyira találékony és alattomos ötlet az éjszakai bombariadó, amelyet sem kivédei nem lehet, sem a felelőseit megtalálni. Bravo, Románia, bravo, Magyarország.Amíg tehát Becali valahol Brüsszelben nyugtázta övéi sima továbbjutását, az Újpest egyik tulajdonosa és ügyvezetője a hangosbemondó fülkében toporgott, utasításokat adva, hogy mit is kellene bemondani a kedélyek megnyugtatására. Közben a folyosón egy rendőri vezető magyarázta telefonon valamelyik felettesének, hogy miért lehetetlen rendet tartani a lelátón (ennyi rendőrt és rendőrautót még életemben nem láttam, mint tegnap Újpesten), s közben olyan kifejezéseket használt, amilyenre csakis egy rendőr, egy tanácselnök vagy egy vidéki sportvezető képes („az állományt illetőleg”).Még a minden lében kanál Becalit is nehéz olyan szituációban elképzelni, mint az újpesti elöljárókat, akik a szünetben kitört balhét maguk igyekeztek megoldani le-föl rohangálva, hisztérikusan üvöltözve, az viszont egyenesen példátlan a nemzetközi futballban, hogy klubvezetők jelen legyenek a meccs utáni sajtótájékoztatón, mi több, ott megjegyzéseikkel minősítsék újságírók kérdéseit. Véleményük szerint ugyanis (ezt a kitűnő futballistából menedzserré lett Sallói István mondta) a „közeg” miatt nem tudnak felszabadultan játszani az újságítrók által megbénított futballisták. Az az érv persze mit sem ér ilyenkor, hogy ha a Steaua négy gólt lőtt két meccsen, az Újpest pedig csak egyet, akkor nem írhatjuk azt, hogy a lilák ötöt rúgtak, tekintettel arra, hogy ez nem volna igaz.Maguk, a szegény megbénult (béna?...) futballisták eközben jóízűen vacsoráztak, alaposan megkönnyebbülve: az idén már nem kell több megalázó nemzetközi meccset játszani…Igaza volt a feleségemnek: nagy hülye vagyok, hogy kimentem.Szöllősi György