Ismeretlen helyeken

Tudják, miért (lenne) jó Ró mában a férfi pólóválogatott edzéseire járni? Mert a nagy utazásoknak köszönhetően rájövünk, hogy nem is annyira borzasztó az otthoni tömegközeledés. Egyrészt – Debrecen után szabadon – az olasz fővárosnak is sikerült elkövetnie azt a „bravúrt”, hogy két cég üzemeltesse a tömegközlekedési hálózatot, így az elővárosi vonatokon még a város területén belül sem fogadják el a helyi BKV (ez az ATAC) által az újságíróknak az ingyenes utazást jogosító kártyákat.

Amúgy a helyi HÉV-en kész tragédia az utazás, kedden két járaton tizenhárom megállló leküzdéséhez nagyjából másfél órára volt szükségünk. S ha ez nem lenne elég, csütörtökön már majdnem célhoz, a világ végén lévő uszodák közül a közelebbihez értünk, amikor Jakab Zoltán főtitkár jelentkezett, hogy nem a hivatalos uszodában, hanem egy másik helyszínen edzenek a fiúk, akikre a délelőtt nem is vízilabdázás, hanem konditermi munka vár.

A kapitány tehát igyekszik eldugni a játékosokat a kíváncsi szemek elől, hogy a lehető legnagyobb nyugalomban készüljön a gárda, amely szerdán visszafogottan játszva csak döntetlent ért el a németek ellen, hatalmas vihart kavarva ezzel otthon – mind a játékot, mind az esetleges taktikázást illetően. Egy biztos, a férfiak pénteken Dél-Afrikával játszanak, s ha nyernek, akkor a német–kanadai meccstől függ a sorsuk. Ha Németország legalább tíz góllal nyer, akkor ők az elsők (és összekerülhetnek a negyeddöntőben a szerbekkel), ha nem, akkor mi nyerjük a csoportot.

A románokat irányító Kovács Istvánnak ellenben volt oka az örömre a második fordulóban: együttese remekül tartotta magát a hazai pálya minden előnyét élvező olaszokkal szemben, az utolsó negyedet pedig kettő nullára nyerte meg, s ezzel pénteken az olimpiai ezüstérmes amerikaiakkal játszik a csoportelsőségért.