Cseh össze akart csapni Phelpsszel, ám tudja, Lochte a fő ellenfél

– Hogy van?
– Már sokkal jobban – válaszolta szombat kora este Cseh László a Foro Italico előtt. – Délelőtt hányingerem volt úszás közben, azóta azonban semmilyen panaszom nincs. Remélem, így is marad.

– Világbajnoki repertoárja azonban változott a betegség miatt. Ahogyan az edzőjétől hallom, nehezen fogadta el, hogy nem indul kétszáz méter pillangón.
– Versenyezni jöttem, persze hogy indulni akartam pillangón is. Nem azért készültem, hogy aztán visszalépjek. De azért nem okozott akkora lelki törést a döntés: ha ez tavaly, Peking előtt történik, biztosan összezuhanok.

– Miért éppen a kétszáz méter pillangó lett a vesztes? Mert az lett volna leghamarabb, s így még pihenhet egy napot, vagy van más oka is?
– Leginkább azért, mert ha elindulok kétszáz méter pillangón, már kedden versenyeznem kellene. De azért is, mert nem sokkal utána következne szerda délután a kétszáz méter vegyes középdöntője, s bizony egészségesen is nehéz lenne átugranom ezt az akadályt. A kétszáz méter pillangó nagyon sokat ki tud venni az emberből…

– Így viszont elmarad a Cseh–Phelps összecsapás. Nem fájlalja?
– Kicsit sajnálom, de remélem, lesz még alkalmunk rá.

– És különben is, most Ryan Lochte lehet a nagy ellenfél.
– Nagyon jó formában van Lochte, meg jó a dressze is…

– Arra ön sem panaszkodhat.
– Nem is teszem. Sokat edzettem az egész testes Arena X-Glide-ban az elmúlt hetekben, így a korábbiakkal ellentétben négyszáz méter vegyesen is abban úszom majd. Nem mondom, hogy túlságosan kényelmes, de ha mások kibírják, nekem is ki kell. És ne felejtsük el, hogy a pekingi olimpián rajtam nem csodadressz volt, úgy úsztam 4:07-en belül négyszáz méter vegyesen. Akkor az új dresszben akár még…

– Csak el ne kiabálja! Mit szól a nemzetközi szövetség döntéséhez, hogy a jövő évtől csak textildresszekben lehet versenyezni?
– Mindig is hangoztattam, hogy én ennek a híve vagyok, nem értek egyet a dresszőrülettel. Tényleg technikai sportággá változott az úszás, és ez nagyon nem jó.

– De mi lesz a csodadreszszekben úszott világrekordokkal? Évekig, évtizedekig fennmaradnak majd?
– Azt hiszem, a hosszabb távokon textildresszekben is felül lehet majd írni a világcsúcsokat, ezeken a távokon nem számít annyit a ruha. Száz és kétszáz méteren viszont igen, és ha ott gyorsan megdöntjük a rekordokat, akár már itt Rómában, akkor sporttörténelmet írhatunk: valószínűleg jó darabig nem akad majd olyan úszó, aki átírja őket.

– Többes szám első személyben fogalmazott…
– … vagyis elszóltam magam. A betegségem után azért ne várjon tőlem komolyan veendő jóslatokat. Szerdán sok minden eldől. Leginkább az, milyen az állóképességem, mennyit vett ki belőlem a kór.

AZ INTERJÚT TELJES TERJEDELMÉBEN A VASÁRNAPI NEMZETI SPORTBAN OLVASHATJA.