Diego élete egyik legfonto sabb meccse előtt áll. A Bp. Honvéd brazil középpályása ugyanis honfitársai ellen (is) készül, ráadásul a csütörtöki ellenfél, a Fenerbahce csupa olyan játékost vonultat fel, akire a huszonegy esztendős fiatalember emberileg és „szakmailag” egyaránt felnéz.
Van esély a továbbjutásra?
Hogyne lenne! – felelte a három éve Kispesten légióskodó Diego. – Habár ellenfelünket magasabban jegyzik a nemzetközi futballéletben, mint a Honvédot, ez nem jelenti azt, hogy lefutott a párharc. Ha az lenne, minek repülnénk Isztambulba? Itt a lehetőség, hogy megmutassuk, mire vagyunk képesek, mert az nagyon szép és jó, hogy legyőztük a Kaposvárt, de igazán maradandót alkotni olyan neves együttesek ellen lehet, mint például a Fenerbahce.
A török klub hét brazilt foglalkoztat. Ismeri mindannyiukat?
Egy brazil gyerek ismeri az összes brazil labdarúgót! Nem az elfogultság beszél belőlem, amikor azt mondom, hogy egytől egyig erősségei a gárdának. Csak azt sajnálom, hogy egyikükkel sem szerepelhettem egy csapatban. Mi tagadás, el tudnám képzelni, hogy Roberto Carlos futballozik mögöttem…
Ő a kedvenc?
Nem, nálam Kaká az első. Ettől függetlenül nagyra becsülöm Roberto Carlost, mert kevesen tettek annyit a brazil labdarúgásért, mint ő. A szívével játszik, az az ő titka. No meg az a bal láb… Én csak álmodozom hasonlóról.
Az isztambuli meccsel kapcsolatban van vágya?
Az egy nullát elfogadnám. Mármint a mi egy nullás győzelmünket. Ahhoz már nem ragaszkodom, hogy én rúgjam a gólunkat. Szerezze csak Moreira. Tudja, ő is brazil…