Már külföldön is otthon

Bírja még a maratonit?Bírja még a maratonit?

Amíg az embert elkerülik a nagyobb sérülések, jól érzi magát a bőrében, és az edzője beállítja a csapatba, nem szabad panaszkodnia. Az elmúlt idényben volt egy súlyosabb hátsérülésem, két válogatott meccset ki kellett hagynom, ettől eltekintve nem volt gond.

Kell annál nagyobb bizalom, mint hogy az új edző beállítja a kapuba, és nem utolsósorban a csapatkapitányi karszalagot is önre bízza?

Utóbbira különösen büszke vagyok. Dzsudzsák Balázsék edzője, Dwight Lodeweges jött hozzánk, két hét alatt felmérte a csapatot, a viszonyokat, és tiszta lapot garantált. Elmondta, új választást akar, és a játékosok, valamint a vezetők engem találtak a legalkalmasabbnak. Ennél nagyobb elismerés nem nagyon kell, főleg ha külföldi csapatban kapja meg az ember.

Az ön esetében Hollandia lassan már nem számít külföldnek.

És három-négy év múlva itt is fogom befejezni a pályafutásomat. Jól érzem magam, nem kell szégyellnem, amit eddig itt elértem. A hazai meccseket is figyelembe véve az ősszel eljutok az ötszáz bajnokiig. Ha nem kopok ki, még több is bennem van. De az idény nem csupán ezért lesz fontos, hanem a válogatott miatt is.

Hogyan lehet ilyenkor megosztani a figyelmet a válogatott és a klub között?

Most még a bajnoki rajt a fontos, de az agyamban hátul már ott motoszkál, hogy jön a két szeptemberi kulcsmérkőzés, illetve előtte a románok elleni találkozó. A magyar válogatott régóta nem állt ekkora lehetőség előtt, illene megragadni.

Nem lesz egyszerű, még az is előfordulhat, hogy lemaradunk a dobogóról. Én mindenesetre bizakodom. Kíváncsi vagyok, hogyan kezeljük a téthelyzetet,

és miként teljesítünk. Az eddigi eredményeinknek akkor van értelmük, ha szeptemberben és októberben is hozzuk magunkat.

Nijmegenben hogyan viszonyulnak a magyar csapat szerepléséhez?

Amióta Erwin Koeman a kapitányunk, még jobban figyelnek ránk. Tudják, hogy hat meccs után másodikok vagyunk, és a portugálok, meg a svédek mögöttünk állnak. A csapaton belül egyelőre nem volt különösebb visszhangja a szereplésünknek, de biztosan lesz, ha október végén is DélAfrikát emlegetik velünk kapcsolatban.

És ha a Nijmegennel kapcsolatban a kilencedik hely vetődik fel?

Nem bánom.

Csak mert az elmúlt három évben tizenegyedik, nyolcadik és tizedik volt a gárda, mindössze a kilencedik hiányzik a sorból.

Az a célunk. Rájátszást érő helyre akarunk kerülni, ahhoz az első kilencben kell végeznünk. Hat-hét játékos elment, néhányan jöttek, kíváncsi vagyok, mi sül ki a szezonból. A felkészülésünk nem volt zökkenőmentes, a Germinal elleni meccsünkön botrány tört ki, mert előbb a törő-zúzó belga szurkolók nekimentek két játékosunknak, aztán csapatként meg mi hajtottuk meg őket. Erre fel, elmaradt a Mechelen elleni találkozónk. A PAOK ellenit leszámítva nem volt jelentős megméretésünk, fogalmam sincs, mit tudunk a jobb csapatok ellen. Vasárnap a Feyenoord és a régi edzőnk ellen majd kiderül.

A családja mit szólt, hogy még folytatja?

Nem érte őket nagy meglepetés, a karácsonykor aláírt hároméves szerződés árulkodó volt. Amíg élvezem a játékot, egészséges vagyok, és minden hétvégére fel tudok pörögni, védeni fogok. Remélem, a nyáron felkerül a pont az i-re. DélAfrikában…