Munka és bizonytalanság

Van az Oasis nevű zenekarnak egy klipje, amelyben mindenféle elítélendő cselekmények történnek az autófeltöréstől a gyerekrablásig, mígnem a klip végére az előzmények bemutatásával kiderül, hogy mindenki jó ügyet szolgált: az autó ajtaját a benne hagyott slusszkulcs miatt feszítette fel egy szakember, a kisgyermeket pedig egy elszabadult motorbicikli elől rántotta el egy jótét lélek.

Nos, aki kilenc óra tizenkét perckor érkezett szerdán az evezőspályájához, az ugyanúgy lemaradt az előzményekről, mint aki a felénél annyiban hagyta az ominózus videoklipet. Akkor ugyanis már csak az látszott, hogy Vajda Attila egy motorosnak támaszkodva pihen a part mellett kenujában, és miközben zihálva és fejcsóválva vizsgálgatja kicsit vérző lábát, amely feltört a hajóban, arra kéri edzőjét, Vécsi Viktort, hogy az utolsó, rettentő kemény ötszáz métertől már tekintsen el. Ő megenyhülve már csak egy szép technikával végighúzott pályát kér a kenusoktól.

Na, szép gyerek ez a Vajda, azt hiszi, olimpiai bajnokként már csalhatja az edzést?

Aki azt is látta, mi történt kicsivel korábban, kilenc óra tíz perckor, aligha tenné fel a fenti kérdést.

A fiúk ugyanis irdatlan tempójú pályát repesztettek (persze a pekingi aranyérmes ért be először) – és már nem az elsőt ezen a reggelen. A tanítványait a parton követő Vécsi Viktornak igencsak tekernie kellett a biciklit, és Storcz Botond szövetségi kapitány is magasabb fokozatba kapcsolta a vízi motorost, amellyel Baráth Etelét is elvitte egy fordulóra. Így maga a szövetségi elnök is testközelből láthatta, milyen keményen készülnek a két hét múlva kezdődő kanadai világbajnokságra hangoló kenusok, akik aztán minden erejüket kiadva pihegtek a vízen a céltorony tövében.

„Ez igen, szép volt! – dicsérte a srácokat Vécsi edző, mielőtt elsorolta volna a – biztató – időeredményeket és kiadta volna az utolsó, már kényelmesebb körre szóló utasításokat. – Az országos bajnokság után tartottunk egy kis szünetet: Attila például egy hetet kapott, ami azért szokatlan ebben a sportágban. Most pedig keményen dolgozunk a vébéért” – tette hozzá már a csónakház árnyékában. Elmondta, van némi teher is olimpiai bajnok tanítványán, de a többieken és az edzőkön is.

„Ezer méteren Attila számára már szinte kötelező a győzelem, ezt várja a közvélemény, és ezt várja ő is magától. Ha ez nem lenne elég, a világbajnoki szereplés mindannyiunk számára egzisztenciális kérdés is, hiszen a mi sportágunkban csak tizenkét hónapig tart az élet, és az újabb világversenyen elért eredmények alapján dől el, mennyi támogatáshoz jutunk jövőre. És akkor még ott van az olimpiai számok átszervezése miatti bizonytalanság is” – mondta el Vécsi.

Vajda ugyanakkor elsősorban magának szeretne megfelelni.

„Kicsit még fáradt vagyok, az egyhetes pihenő arra volt jó, hogy mentálisan feltöltődjek. Lassan azért kezdek helyrerázódni, és az efféle fáradtságon úgyis leginkább munkával lehet segíteni. Még egy hétig készülünk itthon, ez alatt kilencvenkilenc százalékig összerakjuk a puzzle-t. Azt tudjuk, láttuk már, hogy ez ezer méteren mire lehet elég, ha nem jön közbe semmi, de én sem vagyok gép, előfordulhat, hogy hibázom, vagy beüt valami véletlen akár az egynapos utazás, akár az akklimatizálódás alatt. Az a legfontosabb, hogy itthon megtettem, megteszek minden tőlem telhetőt – Kanadában már nem lehet nagy csodára számítani. Fejlődöm ötszázon is, de azt a londoni olimpiára szeretnénk tökéletesen felépíteni az edzőmmel. A két egyesen kívül még váltóban indulok majd a vébén, ami egyrészt jó buli, másrészt pedig az ötszázamon is gyorsít, rááll a kezem a nagyobb tempóra, és a rajtom is javul tőle” – mondta az olimpiai bajnok.

Vajda mellett érdemes figyelni a sprintmenő, mind a négy kétszázas számban elinduló Horváth Gáborra (akitől többen minimum dobogós helyet várnak Dartmouthban), de a többiek is szerezhetnek meglepetést. Egy biztos: bármi történik is Kanadában, ne feledkezzünk meg a fontos előzményekről: az elvégzett munkára nem lehet panasz.