Szerbia ellen nem megy: még él az átok

Megint nem sikerült…

Ezúttal nem is az a fontos, hogy a vereséggel mindössze az ötödik helyet veheti célba a csapat (bár ez sem elhanyagolható…), hanem a tény: tizedik nekifutásra sem sikerült. Athén óta kilenc vereség, egy döntetlen a szerbek elleni mérleg. Nem csoda, hogy szerbfóbiáról beszélünk…

Ismét ők voltak a jobbak. Egyetlen árva góllal, de ők. Nyerhettek volna a rendes játékidőben is, hiszen a spanyol, olasz bírókettős szemérmetlen módon ajándékozott emberelőnyt a riválisnak, ám ezzel sem tudott élni. Azzal sem, hogy 5–2 után kétszer (!!!) játszott fórban a 6–2-höz. Azaz akár 7–2 is lehetett volna…

Ehelyett összeszedte magát a magyar válogatott, a kapuban ezúttal bizonytalan Gergely Istvánt Nagy Viktor váltotta, akinek a fanatizmusa átragadt a többiekre is. Ez 5–0-s szériát, 7–5-ös vezetést eredményezett. Előny számtanilag, előny lélektanilag.

„E sorozatunk után látszott, a szerbeknek fogalmuk sincs, hol vannak. Éppen ezért bosszantó a vereség” – erősítette meg véleményünket Biros Péter. A csapatkapitány a folytatásról így beszélt:

„Utána viszont lőttek két akciógólt, amitől magukhoz tértek. Az ötödik hely is számít, de borzasztó nehéz lesz a csalódáson túllépni.”

A követhetetlen kiállításhullám oly hektikus mederbe sodorta a találkozót, amely felőrölte az idegeket. Hiányzott a hideg fej, az erőpóló dominált, és ebből a szerbek jöttek ki jobban.

Már megint…

„Az elmúlt évek legjobb mérkőzése volt, amelyen folytattuk sorozatunkat. A magyarok ellen rendre presztízsmeccseket játszunk, ezért a siker különleges értékű”

– vigyorgott Andrija Prlainovics,aki bevallotta, tartott volna az ötméteresektől. Hiszen ha a végén emberelőnyben sikerül az egyenlítés, jöhettek volna az ötösök.

Nem jöttek… Madaras Norbert lövése elhalt a blokkban. Nem kellett volna így történnie, ha a nyilatkozataival rendre sziporkázó Varga Dániel a vízben is sziporkázik. Ha szemben, négy méterre a kaputól bátran beleáll. Azzal a csuklóval nem lehetett volna gond. Ha tudat alatt nincs ott: már megint a szerbek…

Ez a mi véleményünk, de helyt adunk a Vasas zsenije álláspontjának is. Azért is, mert Isten ments, hogy rajta vernénk el a port, esete csak példa a szerbfóbiára.

Szóval Varga Dániel: „Nem én

voltam a legjobb helyzetben, tovább kellett adnom a labdát. Az, hogy nem lett gól, hatalmas egyéni bravúrnak köszönhető. Emelt fővel hagyjuk el az uszodát.”

Emelt fővel, természetesen, hiszen nagy meccs volt, remek meccs volt, csak megint a Partizanra építő szerbek nyertek.

Vigasztalásul: a sydneyi olimpia után is csak az 5. helyért játszhatott a válogatott, aztán tudjuk, mi lett belőle…