Győzelemmel felérő vereség a franciáktól

A modernkori olimpia atyjáról, Pierre de Coubertinről elnevezett impozáns sportcsarnokban lassan gyülekeztek a szurkolók a magyarok elleni felkészülési meccs előtt, a későn érkezők le is maradtak Joseph Gomis nyitókosaráról. A létesítmény névadója ugyan a részvétel, s nem a győzelem fontosságát hirdette, ám Mészáros Lajos szakmai igazgató válogatottja mégis szeretett volna győzni és némi borsot törni a szívélyes vendéglátó együttesének orra alá. Ez persze egyáltalán nem tűnt könnyű feladatnak, még úgy sem, hogy a hazaiak szellemi vezére, legjobb játékosa és elbűvölő felesége, a színésznő Eva Longoria révén Franciaországban inkább celebként körülrajongott irányítója sérülése nem játszhatott Fodor Mártonék ellen.

Nagy volt az érdeklődés, a mérkőzés előtt négy órával már a jegyüzérek kínálgatták a belépőt a sportcsarnok bejáratánál, ami arra utalt, hogy a csatára többen szeretnének kimenni, mint ahányan beférnek a 4000 fő befogadásra alkalmas létesítménybe…

„Ha így dobnak a meccsen is, akkor győzhetnek is” – vélekedett a délelőtti dobóedzést látva a francia szövetség által kirendelt szervezőbrigád egyik hölgytagja, s mi tagadás, volt némi igaza, hiszen Horváth Ákosék remek százalékkal juttatták a gyűrűbe a labdákat. A kiváló dobószázalék még a tréning végére megérkező és a gyakorlást érdeklődve figyelő hazai kosarasokat is meglepte. A kulcskérdés az volt, hogy mindez átmenthető lesz-e az esti meccsre, s a választ az első félidőben gyorsan megadták a fehér mezes magyarok.

Erősen kezdtek a hazaiak, de kétpercnyi megilletődöttség után már egyenlő erők csatája folyt, mi több, Körtélyesi Gergely pompás hárompontosával már a magyarok vezettek, majd amikor Lóránt Péter is betalált (12–14, 8p.) a franciák kértek időt. Ez jót is tett, rögtön futottak egy 7–0-s etapot, így jöhetett a vendégidő.

Sokat cserélt mindkét kapitány, de ezt inkább a kékmezesek játéka sínylette meg. A magyarok kiváló védekezés mellett pontos és gyors támadásokkal operáltak, a nagyszünetig 12 pontig jutó Németh István megállíthatatlan volt, s a 16. percre már hat ponttal vezetett a Mészáros-csapat.

Kámán Tamás két triplája elnémította a csarnokot, mert az ekkor fantasztikusan kosarazó vendéggárda már 14 ponttal tartott előbbre (20–34, 18. p) miközben olyan kitűnően védekezett, hogy hat percig nem engedte pontot szerezni ellenfelét.

Ekkor a francia játékvezetők siettek a gödörben lévő honfitársak segítségére, elkezdtek hazafújni, még technikait is adtak a magyar kispadnak, így a félidőre, többnyire büntetőkkel, négy egységre olvadt a magyar előny. A második félidő elején mindkét csapat beragadt egy kicsit, de ebből is mi jöttünk ki jobban, s tartottuk a tíz pont körüli vezetést, legalábbis az első hullámvölgyig, amelynek eredményeképpen már egy pontra is felkapaszkodtak a centerposzton felerősödő franciák, de az utolsó tíz perc kezdetekor így is ötpontos vendégelőnyről árulkodott a tábla.

Az első hazai hármas a 35. percben esik, a remek napot kifogó Nando De Colo szerzi, s feljönnek a franciák, olyannyira, hogy a késhegyre menő végjátékban, egy másodperccel a lefújás előtt ugyanő bedobja a győztes a kosarat is, miután Németh hét másodperccel a vége előtt mellédobja a saját kettőjét. A sors igazságtalansága volt a vereség, de ebből is lehet, kell is tanulni, mert a csapat így is minden dicséretet megérdemel.