Bejött Cseh Laci szerda esti megérzése.
A 200 méteres vegyes úszás középdöntője után azt mondta ugyanis Turi György tanítványa, hogy úgy érzi, maradt még Ryan Lochte-ban.
Maradt bizony.
A szerda esti eredményén majdnem egy másodpercet javított az amerikai úszó, míg a magyar fiú hat századot „rontott” középdöntős idejéhez képest a 200 méteres vegyes úszás fináléjában.
Ennél persze bonyolultabb a „történet”, hiszen a majdnem két perc alatt Cseh amellett, hogy próbált felzárkózni Locthe-ra (az amerikai végig az élen tempózott), a brazil Thiago Pereira személyében másik vetélytársat is kapott.
Az első ötven után másodikként fordult Laci, s tulajdonképpen már itt eldőlt minden, hiszen pillangón Lochte előtt kellett volna haladnia – az amerikai háton és mellen kiváló, így ott csak az lehetett a feladata Lacinak, hogy tapadjon ellenfelére. Ezúttal nem igazán sikerült neki, és még a mell-hát fordulót is elrontotta. A gyorssal már nem volt gond, a végül harmadik helyen végző másik amerikai, Eric Shanteau után a második legjobb időt úszta Laci – 28 századdal jobbat, mint Lochte, ám fájó, addigra már eldőlt a csata…
A magyar drukkerek az ezüstérmet, a nézőtéren tapsoló Michael Phelps pedig azt konstatálhatta, hogy a 200 méter gyors után a 200 méter vegyes világcsúcsa sem az övé már, hanem Ryan Lochte-é 1:54.10-zel. Kis Gergő a döntőben a nyolcadik helyen végzett.
„Ha muszáj valami pozitívumot kiemelnem, akkor azt mondanám, hogy oké, a hajrát megnyertük, csakhogy ezt a számot kétszáz méteres vegyes úszásnak hívják – bosszankodott Turi György. – Félre ne értsen senki, nem az ezüstéremmel van bajom, mert Laciban ezúttal nem volt benne a világcsúcs, hanem azzal, hogy ez a Cseh Laci nem az a Cseh Laci volt, akit a középdöntőben láthattunk. Egyetlen úszásnemben sem nyújtott olyat, amire azt mondtam volna, hogy ez igen! Nem tetszett a mozgása, nem tetszett semmi.”
Nem volt elégedett Hosszú Katinka sem a 200 méteres pillangóúszás döntője után, hiába mondhatta magát akkorra már kétszeres világbajnoki bronzérmesnek. Pedig a finálé alakulását látva még mosolyoghatott is volna a bajai lány. Ugyanis végig a mezőny végén haladt, még az utolsó ötven méterre is csak hatodikként fordult, s hiába tudtuk, hogy hatalmas hajrára képes, hiába éreztük, hogy „benne van” a jó idő, az előző százötven méter alatt már-már feladtuk érmes álmainkat.
Nem úgy Katinka! Az utolsó ötven méteren a második legjobb időt tempózta, így aztán a döntő után újra szerepet kapott az eredményhirdetési ceremónián.