Pirlo és a süllyedő hajó

„Elkészítették a Serie A 2009– 2010-es programját: Leonardót a negyedik forduló után rúgják ki” – élcelődött a minap a Gene

Gnocchi művésznéven futó olasz humorista, és bár a csípős megjegyzést viccnek szánta, a tapasztalatok alapján akár komolyan is vehetjük. A Milan nyáron munkába álló brazil vezetőedzője ugyanis eddig semmilyen bizonyságát nem adta annak, hogy alkalmas a feladatra, a csapat az utóbbi negyedszázad legpocsékabb felkészülési időszakán van túl (illetve dehogy van...): öt júliusi találkozóján ötször alulmaradt.

A legfényesebb dicsőségnek még a Boca Juniors ellen elért 1–1 számít – a kilencven perc után persze 11-esekkel az argentinok nyertek –, előtte a Bayern München alázta meg a csapatot (1–4), az amerikai túrán pedig az América (1–2),

a Chelsea (1–2) és az Internazionale (0–2) is átszaladt a piros-feketéken. Ám talán még az eredményeknél is aggasztóbb, hogy a gárda minden alkalommal elképzelés, lendület és stílus nélkül futballozott, és az elvileg a labdabirtoklásra épülő játék során például a Bayern ellen a szünetig 40 százalékban volt nála a labda.

„Ez a keret nem elég erős a ránk váró megméretésekhez, szükség van egy-két játékos megvásárlására” – kongatta meg sokadszorra a vészharangot Leonardo, a felkiáltás azonban alighanem most is süket fülekre talál. A Kaká eladásából befolyt 65 millió eurót gyakorlatilag benyelte a klub, ha új igazolás, főként ha az esetlegesen kifizetendő összeg szóba került, az elöljárók fájdalmasan felszisszentek, és buzgón bizakodva a fedélzeten maradt, csapzott legénységre mutogattak. Silvio Berlusconi tulajdonos például az első felkészülési mérkőzés előtt Ronaldinhót a csapat előtt felállíttatta egy asztalra, és megígértette vele, hogy a következő idényben végig profi módjára viselkedik.

Attól viszont, hogy aztán ne essen két szék közül a pad alá Ronaldinho és csapata, talán a mostanában rebesgetett újabb vezéráldozat sem mentheti meg a Milant. A Corriere dello Sport szerint Andrea Pirlo már nem lép többet pályára a piros-feketéknél (az Inter elleni meccs után állítólag közölte ellenfeleivel, az volt az utolsó derbije), és a jövő héten már a Chelsea labdarúgója lehet. A londoniakat irányító Carlo Ancelotti menedzser cserébe Claudio Pizarrót és kölcsönben Michael Mancienne-t adná érte, valamint nagyjából 15 millió eurót.

Csodát azonban ettől a váltástól sem lehet várni, az üzlet inkább tűnik afféle maszatolásnak, mintsem valós lépésnek a csapat megerősítésére.

Pedig lett volna lehetőség igazi bástyát állítani a védelembe, Christian Panuccit azonban végül hagyták kicsúszni a kezük közül a döntéshozók, így a védőt pénteken már be is mutatták a Parmánál. Nem állítjuk, hogy a 36 éves római nehézfiúval köszöntött volna be az új korszak a Milannál, az Oguchi Onyewu nevével fémjelzett jelenlegi védelemben azonban így is félszemű lett volna a „vakok” között. A hátvéd első pármai napján felfedte keserű milánói tapasztalatait: „Gallianival már mindenben megegyeztem, mégsem állta a szavát, és emiatt nagyon csalódott vagyok. Számomra egy kinyújtott kéz többet jelent, mint egy aláírt papír.”

Adriano Galliani alelnök számára azonban mindennél fontosabb a költségek minimalizálása, bármilyen szakmai árat kell is fizetni érte. Muszáj is tanulnia a felelős gazdálkodást, a Tuttosport értesülései szerint ugyanis a vezető egy izraeli befektetőcsoport élére állva kivásárolná a klubot a mostanság sokat bírált Silvio Berlusconitól. Így már rögtön érthető, miért akarja minél olcsóbbá tenni a portékát...