Van pénz, van minden!

Törökországban tudják: a futball ban igenis számít a pénz.

A Fenerbahce mára a világ egyik legnagyobb klubjává nőtte ki magát, s csütörtök este oly könnyedén gázolt át a Honvédon, hogy azon talán már meg sem lepődtünk. A sztárokkal felálló együttes – nem túlzás – kocogósan is jobbvolt magyar riválisánál, a második félidőben egy-egy török futballista még azt is megengedhette magának, hogy mosolyogva sétálgasson a pályán, vidáman integessen a kispad felé. A találkozót követően pedig afelől érdeklődtünk a stadionban: min múlik a siker?

Valóban minden csupán pénzkérdés?

A török sztárklubnál dolgozók egyöntetű véleménye: igen, az.

Ha van pénz minőséget vásárolni, akkor minőségi futballt tudsz játszani, ha nincs, akkor viszont marad a középszerűség.

A Fenerbahce a brazil válogatottból erősít, a Honvéd viszont – senkit sem megbántva ezzel – aKozármislenyből. Ma ezek a lehetőségek a két klub számára.

Nyilván felesleges, de azért érdemes a két klub költségvetését összehasonlítani: amíg a Honvéd magyar szinten jó közepesnek mondható négyszázmillió forint körüli összegből működik egy évben, addig a Fenerbahce éves költségvetése meghaladja a kétszázmillió dollárt, azaz a négymilliárd forintot.

Nem kis különbség – és ami nagyobb baj, mindez csütörtökön este a két csapat játékán meg is látszott.

„Lehet, hogy furcsa lesz, amit mondok, de szerintem nem vallottunk szégyent – mondta az isztambuli repülőtéren Sisa Tibor. – A fiúk hajtottak becsülettel, azátlagosnál többet futottak, az más kérdés, hogy ez a Fenerbahce otthonában most ennyire volt elegendő. Be kell látni: más kávéház ez… Pedig bevallom, azt is elhittem, hogy győzhetünk Törökországban. Ezt próbáltam sugározni a srácok felé, elhitetni velük, hogy ha az első húsz percben nem kapunk gólt, és sikerül az előre eltervezett gyors támadásokból egyszer a török kapuig lódulni, akkor még meglepetést is szerezhetünk. Aztán amikor elkezdődött a mérkőzés, ez az érzésem nyomban tovaszállt.”

No, igen… Merthogy nem minden a pénz. A futballban a tudás is számít, és igaza van Sisa Tibornak: ennek felismeréséhez csütörtök este Isztambulban elegendő volt egyetlen perc játék…