Ez a futball paródiája!

NS-OSZTÁLYZAT: 3

Ha van a bajnokságban két ellentétes csapat, akkor az a Paks és a Nyíregyháza. A hazai együttes kerete tele van olyan játékossal, akik már bizonyítottak valahol korábban – Tököli Attila, Éger László vagy éppen Lisztes Krisztián –, ellenben a nyírségieknél inkább olyan futballisták szerepelnek, akiket eltanácsoltak korábbi klubjuktól… Hogy mást ne mondjunk, ilyen a volt újpesti Kiss Zoltán vagy a Haladástól elengedett Andorka Péter. Abban persze nem kételkedhettünk, hogy mindkét oldal kellően motiváltan várta a meccset.

Aztán ott van a két szakvezető. A hazaiaknál a mindenkivel barátságos Gellei Imre, a vendégeknél pedig a mindig morózus Szentes Lázár. Abban persze mindkét szakember esetében megegyezhetünk, hogy a játékosaikat alaposan felkészítették az ellenfél futballjából.

És ha még ellentéteket keresünk: a Paks vereséggel (ZTE, 1–2), a Nyíregyháza ellenben győzelemmel (Vasas, 5–1) kezdte a bajnokságot. Vagyis az egyik csapat javítani akart, a másik pedig folytatni amit elkezdett.

És úgy kezdődött a mérkőzés, hogy ebben a tekintetben a Paks lesz majd sikeresebb, hiszen Gellei Imre játékosai jól tartották a labdát, sőt Tököli Attila vezetést is szerzett a Paksnak. Később is a Paks maradt lendületben, sőt növelhette volna előnyét. S hogy Szentes Lázár még véletlenül se lehessen jókedvű: alig telt el fél óra, amikor Claudiu Cornaci sérülés miatt cserét kért. Emiatt át is kellett szervezni a nyírségi védelmet, hiszen a friss erő a jobb oldalra szállt be, így Kiss Zoltán áthúzódott a bal oldali vonal mellé.

A meccs amúgy egészen változatos volt. Vezetése tudatában a Paks arra törekedett, hogy újabb gólt szerezzen, ráadásul a Nyíregyháza is túltette magát a sokkon, így mindkét kapu előtt adódott helyzet.

Az első félidőben látottak alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy a két csapat a várakozáson felül teljesített, hiszen mindkét együttes lendületesen, olykor még szórakoztatóan is futballozott. Azért csak olykor, mert azért akadt néhány bosszantó hiba. Leginkább a kapuk előtt láttunk bakikat, de nem a védők, hanem a csatárok részéről – nem is volt tehát véletlen, hogy csak egy gól született az első félidőben.

Az sem véletlen, hogy a szünetben végrehajtott cserével csapata támadójátékát akarta frissíteni Szentes Lázár. A vendégegyüttes így lendületesebben is kezdte a második félidőt. Az idő előrehaladtával mégis egyre tanácstalanabbnak tűnt a Spartacus. A Paks mondjuk nem szorította a kapujához a vendéggárdát, de érezhető volt, hogy a rutinos hazaiak bármelyik pillanatban el tudják dönteni ezt a bajnokit. Akadtak olyan periódusai is a meccsnek, amikor a vendégek leginkább csak keresték a labdát, és ez még a kisebbik baj, a nagyobbik az, hogy jó ideig nem is találták meg. A legnagyobb baja az volt a nyíregyháziaknak a második félidő közepén, hogy nem volt olyan játékos a pályán, aki tudott volna valami váratlant húzni. Látszott, a vendégek tudják mit akarnak, még azt is, hogy miképp, de a Paks felkészült lényegében mindenre.

A hajrára aztán a Nyíregyháza átvette a kezdeményezést (mondjuk az csoda is lenne, ha nem Szentes Lázár csapata lenne az élvonal egyik legjobb erőben lévő együttese). A vendégek egymás után rúgták a szögleteket, Aco Sztojkov révén még a kapufát is sikerült eltalálniuk.

Az utolsó tíz perc ismét teljesen nyílt futballt hozott. Mindkét csapat előtt adódott újabb és újabb helyzet.

A Paks azonban legyőzte a Nyíregyházát, vagyis a rutin ezúttal felülkerekedett a fiatalos lendületen. Ez az eredmény persze azt is jelenti, hogy az élvonal kiszámíthatatlan, hiszen az első meccsen gálázó csapat most kikapott. Ez talán leginkább Szentes Lázárnak fájt, hiszen az elmúlt két évben az Újpesttel, most pedig a Nyíregyházával veszített Pakson.