2006. május 10. Az MLSZ elsőfokú licencadó testülete nem adott indulási jogot az NB I-ben a Ferencvárosnak. A fellebbviteli licencadó testület feltételekhez kötötte a zöld-fehérek élvonalbeli indulási jogát: a klub köteles folyamatosan tájékoztatni az Üllői úti ingatlanpályázat alakulásáról, valamint a pénzügyi és vagyoni helyzetről. Július 26-án aztán titkos szavazás során eldőlt, hogy az FTC nem indulhat a 2006–2007-es élvonalbeli bajnokságban.
2006. augusztus 12. Történetének első NB II-es bajnokiján a Jászapáti ellen 13 ezer szurkoló előtt Laczkó Zsolt góljával nyert a Ferencváros.
2007. október 13. Az első másodosztályban eltöltött szezonban a Nyíregyháza előzte meg a zöld-fehéreket.
2008. május 10. FTC–Tököl 1–1. A pontvesztéssel biztossá vált, hogy a Fradi a harmadik szezonját is az NB II-ben kezdi.
2009. június 1. Nemes Ferenc, az MLSZ alelnöke a Ferencváros–DVSC-DEAC bajnoki előtt adta át a hazai játékosoknak a bajnoki címért járó aranyérmeket.
2009. augusztus 1. A Ferencváros három év után 9500 szurkoló előtt ismét élvonalbeli bajnokit játszhatott.
NS-OSZTÁLYZAT: 4
„A víz szalad, a kő marad…”
Wass Albert írt így az Üzenet haza című versében, és ha valami illett a 2009. augusztus 1-jei Üllői úti hangulathoz, az a kerítésre kifüggesztett drapérián olvasható idézet volt.
A Ferencváros tudniillik visszatért az NB I-be!
Három év elteltével…Abból az első kettő szenvedéssel és megaláztatásokkal volt tele, míg a harmadik az útkeresés és rátalálás jegyében zajlott, amelynek végén feljutást ünnepelhettek a zöld-fehérek. 1155 nap telt el anélkül, hogy az Üllői útiak élvonalbeli mérkőzést játszottak volna. Az immár történelminek számító 2006. június 2-i, 1–1-re végződő soproni bajnokin pályára lépő Fradiból mára (azaz tegnapra) csupán Balog Zoltán maradt meg hírmondónak. No, meg Lipcsei Péter – aki szombat este nem volt a kezdő tizenegyben, s akinek a kispadon sem jutott hely.
Ezúttal taps járt még a vendégcsapatnak is
Hiszik vagy sem, az első tapsot a kezdés előtt harminchat perccel kikocogó zalaegerszegi futballisták kapták – a drukkerek egyedül az ezúttal a cserék közé jelölt kapust, Vlaszák Gézát emlékeztették újpesti múltjára… Egy percre rá viszont tombolt a stadion népe: Ferenczi Istvánék nekiláttak melegíteni. Hangoltak a szurkolók is, az elmúlt három évben talán egyszer sem zúgott akkora hangerővel a „Hajrá, Fradi!”, mint most.
És ez csak a kezdet volt…
Fél órával később olyan atmoszféra alakult ki az arénában, hogy arra nehéz lett volna jelzőt találni. Maradjunk annyiban, hogy a B-közép elé kifeszített transzparens gyártói fogalmazták meg legjobban a lényeget: „Megjártuk a poklot, és magunkkal is hoztuk!” Az speciel hamar kiderült, hogy a fanatikusok éppen oda kívánják a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökét, Kisteleki Istvánt, ahonnan állításuk szerint jöttek…
Sajátjaikért ellenben annyira odavannak, hogy azt megint csak nehéz megfogalmazni. Szavak helyett inkább felidéznénk azt a jelenetet, amikor a James Ashmore által kidobott fehér reklámpólóra négyen startoltak rá – mit sem törődve azzal, hogy a biztonsági árokban landoló trikóért a hegyes kerítésen is át kell mászni. Aztán pedig vissza. A kezdés előtt lazán kiintegető futballistákat elképesztő őrjöngéssel köszöntötték a szurkolók, de ez szinte szót sem érdemel.