Paraszthajszállal

Güttler Károly óta járt nekünk – a kezdeti eufória után ez volt többek egyik első gondolata pénteken, amikor Gyurta Dániel egyetlen századmásodperccel megnyerte a 200 méteres férfi mellúszás fináléját a római vizes világbajnokságon. Merthogy – ki ne tudná? – annak idején, 1988-ban az olimpián Güttler hasonló különbséggel kapott ki 100 mellen a brit Adrian Moorehouse-tól. És bár az egykori világcsúcstartót (aki ráadásul éppúgy húszesztendős volt a szöuli olimpia idején, mint most Gyurta) ez valószínűleg kevésbé vigasztalja, a sors most törlesztett valamit a magyar úszótársadalommal szemben fennálló adósságából.

Ám Szöulban nem Güttler volt az egyetlen sportoló, és még csak nem is ő volt az egyetlen úszó, aki hajszállal maradt le az aranyról: az amerikai Matt Biondi épp Mark Spitz rekordját, az egy olimpián szerzett hét aranyérmet ostromolta bőszen, ám 100 pillangón rossz ütemben ért a falhoz (egy újabb karcsapásra már nem vállalkozott), a suriname-i Anthony Nestynek ellenben jól jött ki a lépés, így – ismét csak egyetlen századmásodperccel – ő nyert, szegény Biondinak pedig végül be kellett érnie öt arannyal.

Aztán húsz évvel később kis híján megismételte magát a történelem: az ugyancsak a Spitz-féle rekordra törő Michael Phelps is majdnem megégett a 100 méteres pillangóúszás pekingi fináléjában. Neki azonban szerencséje volt (ez Biondi óta járt nekünk – gondolta nyilván rengeteg amerikai): ő érkezett hátulról, és míg a szerb Milorad Csavicsnak siklania kellett a falig, az amerikai keze pont odaért – a szokásos egy századmásodperccel hamarabb. Nyilván mindenki emlékszik még a futamot követő napok vitáira, ki is nyert végül (az is szóba került, hogy az időmérést végző Omega cég kozmetikázta a végeredményt, mert Phelps az ő reklámembere), de aztán elült a vihar, Phelps pedig meg sem állt nyolc aranyéremig.

Akadt azonban olyan amerikai is, akinek ugyanez a különbség a menny helyett a poklot jelentette Pekingben: Dara Torres 41 évesen, ötödik olimpiáján szerepelve 50 gyorson kapott ki a lehető legkisebb különbséggel a német Britta Steffentől, ráadásul 35 perccel később a 4x100-as gyorsváltóval is második lett, hiába úszta minden idők leggyorsabb váltóbeli száz méterét…

A fentiek mindörökre emlékezetes versenyek, ugyanakkor be kell látnunk, száz méteren tulajdonképpen nem nagy szám egy századmásodpercre megközelíteni az ellenfelet. Hasonló távokon nem ritka a holtverseny (erről az 50 gyors fináléjáról csak a szétúszásban lemaradó Takács Krisztián is tudna mesélni), de a hosszútávúszóknál is előfordul majdnem ennyire szoros „végjáték”. Rómában például az 5 kilométeres női versenyben csak a célfotó döntött, két évvel korábban Melbourne-ben pedig az orosz Vlagyimir Djacsin majdnem két végigúszott óra és tíz kilométer után teljes hat századmásodperccel előzte meg a német Thomas Lurzot.