Búcsút intett a játéknak a portugál „aranygeneráció” tízese

Mondhatni, a portugál „aranygeneráció” 10-esét már kiválasztása is fényes karrierre predesztinálta. A nyolcvanas évek elején a Damaia GC kölyökcsapatában játszó Rui Costa egy napon szerencsét próbált a Benficánál. A tíz éves srác perceken belül kitűnt kortársai közül, a gyerekek játékát figyelő Eusébio pedig azonnal a portugál szuperklubhoz csábította.

1990-ben a Fafe csapatában kezdte felnőtt karrierjét, miután a Benfica egy évre kölcsönadta. A lehetőséget remek játékkal hálálta meg, így nem csoda, hogy oszlopos tagja lett az U20-válogatottnak.

Annak a csapatnak, mely a portugálok „aranygenerációját” adta a focivilágnak: a gárdában hármas mezben Luis Figo, hatosban Jorge Costa, tizennégyesben Joao Pinto, tizenegyesben Rui Bento játszott.

No meg ötössel Rui Costa, aki a mindent eldöntő tizenegyest bevarrta a fináléban a brazilok hálójába, ezzel megnyerve a világbajnokságot csapatának.

A siker után visszahívta a Benfica, mellyel portugál bajnokságot és kupát nyert, de a lisszaboniak anyagi nehézségeik miatt eladták a Fiorentinának.

A firenzei „violáknál” pedig ő is kivirágzott: kétszer nyert Olasz Kupát, és több alkalommal a legjobb „fantasistának” választották, pedig konkurenciában éppenséggel nem volt hiány.

A csőd szélén tántorgó Fiorentinából klubrekordnak számító 35 millió euróért ment az AC Milanba, ahol öt év alatt begyűjtött egy-egy olasz bajnokságot és kupát, ráadásul megnyerte a Bajnokok Ligáját és a Szuperkupát is. A BL-döntőben 87 percig játszott a Juventus ellen.

Mindeközben egyre fényesebb sikereket aratott a beérő portugál válogatottal is: részt vett vb-n (2002), elődöntőbe (2000), majd döntőbe (2004) jutott az Európa-bajnokságon, de hazai pályán elbukták a finálét a görögök ellen.

Ez volt az utolsó meccse a nemzeti csapatban: 94-szeres válogatottként a fájdalmas csalódást jelentő döntő után már csak klubcsapatára akart koncentrálni.

A Milanban egyre inkább háttérbe szoruló középpályás mindig is mondta, hogy karrierjét a Benficánál akarja befejezni, és 2006-ban vissza is tért nevelőegyesületébe. Újabb babérokat már nem aratott, de a közönség valódi ikonként, rajongva tisztelte.

2008. május 11-től pedig a Benfica élő legendája lesz: ezen a napon húzta fel utoljára a piros-fehér mezt.

A „Maestro”, a portugál futball egyik nagy egyénisége elbúcsúzott.