Fotó: Reuters
Palesztin szurkolók köszöntik játékosaikat
Fotó: Reuters
Palesztin szurkolók köszöntik játékosaikat
Palesztina vasárnap újonnan épült stadionban fogadta barátságos mérkőzésen Jordániát, és végzett vele 1–1-es döntetlenre. A meccs történelmi jelentőségű a palesztinok számára, hiszen először rendezhettek hazai földön válogatott találkozót.
Palesztina az eddigi „hazai” meccseit Jordániában és Katarban volt kénytelen lejátszani, és az is sújtotta válogatottjukat, hogy Izrael többször megtagadta a Gázai övezetben élő játékosok területelhagyását, így ők nem mindig léphettek pályára nemzeti mezben. A most vasárnapi mérkőzésen izraeli rendfenntartók ellenőrizték a stadion környékét és a meccsre kilátogatókat is.
SPORT ÉS HÁBORÚ
A The Guardian a tudósítását emlékeztetővel zárja, két olyan sporteseményről, amikor a sport nem csak sportot jelentett, hanem az aktuális politikai viszonyok miatt jóval többet. Az egyik ilyen példaként a grúz (Nino Szalukvadze) és orosz (Natalja Pagyerina) sportlövőnő éremcsatáját hozza a lap a légpisztolyosok 10 méteres számában a pekingi olimpiáról. A másik felidézett esemény az 1956-os magyar–szovjet „vízi ütközet” a melbourne-i játékokról.
A találkozó sporttörténelmi jelentőségét mutatja, hogy arra Sepp Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnöke mellett az arab világ több prominens személyisége is elutazott, hogy a helyszínen, személyesen tekintse meg az eseményt.
A szurkolók már órákkal az összecsapás kezdete előtt megtöltötték a stadiont, és a lelátó örömmámorban úszott, amikor a 10. percben Ahmed Kaskas megszerezte a vezetést a hazaiak számára. Jordánia ugyan egyenlített, és a mérkőzés így 1–1-re végződött, a palesztin emberek mégis hatalmas ünneplésben részesítették együttesüket.
„A mi nemzeti csapatunk a mi stadionunkban játszott, ami azt jelenti, hogy létezünk – nem kevésbé, mint akármelyik más nemzet" – mondta a The Guardian című angol lap tudósítójának Mohammed Szusa, aki tizenegy éves fiával tekintette meg a találkozót 6500 honfitársa mellett.
De így sem lehetett mindenki ott az összecsapáson, aki akart. Az izraeli hatóságok 11 játékos elutazását engedélyezték a Gázai övezetből a vele nem összefüggő területet alkotó másik palesztin országrészbe, Ciszjordániába, a csapatkapitány, Szaeb Dzsundija azonban nem tarthatott társaival, mert az izraeliek az ő kiutazását biztonsági okok miatt megtagadták.
„Egész életemben erre vártam. Képzeljék el, milyen érzés! Az egész világ eljön, itt van a FIFA elnöke, ez az első meccsünk palesztin földön, én vagyok a csapatkapitány, és nem játszhatok” – mondta Dzsundija, aki így csak tévén nézhette meg a találkozót.
Iszmail Abu Szura, a hazaiak kapusa szerint – aki a hétköznapokon egy építkezésen dolgozik Betlehem mellett – a palesztin labdarúgás jövője a politikai stabilitáson és a biztonságon múlik. „Ha a bátyád mártírhalált hal, nem fogod úgy érezni, hogy játszanod kell” – jellemezte a viszonyokat a kapus.
Palesztina tíz éve tagja a FIFA-nak. A hivatalosan 103 ország által elismert, területileg megosztott állam válogatottja a 180. helyen áll a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség legutóbb kiadott világranglistáján.