Fotó: Imago
Gaál Miklós (jobbra) műtétje után csak a 2009-es idényben térhet vissza
Fotó: Imago
Gaál Miklós (jobbra) műtétje után csak a 2009-es idényben térhet vissza
AZ AMKARRÓL
A „vörös-feketék” nem tartoznak az orosz futball nagy hagyományú klubjai közé. A csapatot permi ipari munkások alapították (az Amkar szó a gyár két legfontosabb termékéből, az ammóniából és a karbamidből származik) 1993-ban, két évvel később pedig már profi egyesületté váltak. 2004 óta az élvonal tagjai.
A csapat legismertebb játékosa a 40-szeres bolgár válogatott szélső, Georgi Peev. Két fordulóval a 2008-as idény vége előtt az Amkar a 4., Európa Ligát érő helyen áll az orosz Premier Ligában, egy ponttal megelőzve az UEFA-kupa címvédőjét, a Zenitet.
„Jól érzem magam, csak éppen nem játszhatok” – nyilatkozta az egyik orosz sportlapnak a Permbe visszatért Gaál Miklós. Az Amkar meghatározó emberének számító balhátvéd egy nyári edzésen sérült meg, és porcleválással Münchenben műtötték meg.
„A rehabilitációm jól halad, de ebben az idényben még biztos nem térhetek vissza. Sokáig csak mankóval közlekedhettem, és sokat segített, hogy hazamehettem Magyarországra a családomhoz és a barátaimhoz” – mondta Gaál.
„Nem ez az első súlyos sérülésem. Nyolc évvel korábban majdnem ugyanilyen műtétem volt a jobb térdemen. A csapattársaim rendszeresen kerestek telefonon, érdeklődtek, hogy érzem magam, felajánlották a segítségüket” – tette hozzá.
A „legkeletibb magyar” légiós beilleszkedéséről is ejtett néhány szót az Urál-parti városban, mely Oroszország hatodik legnagyobb (és 13. legnépesebb) települése, több mint egymillió lakossal.
„Jól érzem magam Permben, bár én vagyok az egyetlen magyar a csapatban. Angolul beszélek általában a csapattársaimmal, de már oroszul is egyre jobban megértetem magam. Ha nem tudok valamit oroszul, akkor a társak kisegítenek. Budapest után nagy váltás volt Perm, először teljesen ledöbbentett az utak állapota. Az érkezésem utáni első napokban majdnem sikerült egyből összetörnöm a klubtól kapott autót. Aztán hozzászoktam” – mondta.
Európa egyik legdinamikusabban fejlődő bajnokságából persze nem lehet más cél, mint bekerülni a válogatottba – a balhátvéd ugyanis még egyszer sem húzhatta magára a nemzeti csapat mezét.
„Júliusban felhívott Szekeres Tamás, a válogatott technikai igazgatója, és arról egyeztettünk, hogy a hét végén a Dinamo Moszkva ellen megnéznek. Nagy öröm volt ez számomra, de egyből megsérültem” – emlékezett vissza balszerencsés esetére a balhátvéd, aki 2009-ben ismét a pályán bizonyíthat. És talán már Erwin Koemannak is.
