A lábadozás végén járó Farkas Balázs kiadta a jelszót: Előre!

– Hogy érzi magát? – fordult az obligát kérdéssel a demecseri tehetséghez a Nemzeti Sport Online.
– Három hónapja műtöttek meg sikerrel, így jelenleg éppen a rehabilitáció zajlik. A mindennapi életben már semmilyen gond nem akad a lábammal, januárban elkezdhetem a futóedzéseket. Jelenleg spinninggel és gyógytornával készülök a visszatérésre. Fájdalmaim már nincsenek, olyan kilencvenszázalékosnak érzem a lábam. A műtét után 3-4 órákat dolgoztam Ukrajnában, személyre szabott rehabilitációs program szerint, ráadásul naponta jártam konditerembe is.

– Lelkileg hogyan viselte meg a sérülés és az előtte lévő időszak?
– Nem volt túl jó esztendőm, de úgy fogom fel, hogy a sérüléssel pont került a rossz periódus végére. Igyekszem arra használni ezt az időszakot, hogy mire felépülök, olyan testi-lelki állapotban legyek, hogy elindulhassak felfelé.

Farkas Balázs elárulta azt is, hogy a karácsonyi ünnepeket a szülői házban töltötte Demecserben, és bár édesanyja legendásan jól főz, a futballista a pazar karácsonyi menü ellenére is megtartotta versenysúlyát. Erről a kijevi szakemberektől házi feladatként kapott gyakorlatok végrehajtása is gondoskodott, így amikor január 10-én elkezdődik az alapozás a „barátságos” ukrán télben, nyugodt lelkiismerettel vághat neki a futóedzéseknek. Csak az a kérdés, hogy az első csapatban vagy a tartalékok között.

– Már tavaly is a tartalékcsapatot erősítettem, de az első csapat főhadiszállásán élek, ott is tréningezem. Jó a kapcsolatom a kijevi vezetőkkel a nyáron történtek után is, mindenben nagyon korrektek, például külön edző foglalkozik most velem.

– Ha jól tudjuk, már nem Hrutka János a menedzsere…
– Érdekes kérdéskör: a vele kötött szerződésem már szeptemberben lejárt, és bár azóta beszéltünk párszor, nem a hosszabbításról. Egyelőre tehát nincs menedzserem, először még helyre kellene jönnöm…

– Más menedzserirodák nem jelentkeztek be?
– Dehogynem, rendszeresen érdeklődtek, érdeklődnek.

– Nem lehetett felemelő érzés lábadozása idején ülni a televízió előtt, és mondjuk egy angol bajnokit nézni. Esetleg éppen a Manchester Unitedet.
– Nem bizony, de korábban, mellőzésem idején hozzászokhattam már ehhez. Azzal a különbséggel, hogy amikor nem kaptam lehetőséget a kijeviektől, mindig azzal biztattam magam, a legfontosabb az egészség… Most az a fontos, hogy erősebben térjek vissza a pályára, mint valaha is voltam – ehhez pedig csakis előre szabad néznem.