Szívszorító pillanatokat éltek át azok a martfűi labdarúgók, akik szemtanúi voltak 16 éves játékostársuk haláltusájának. B. Sándort jelenleg kómás állapotban a szolnoki Hetényi Géza Kórház intenzív osztályán kezelik.
„Sajnos igaz, valóban tragikus pillanatokat éltünk, élünk át, ám nagyon remélem, Sanyi szervezete elég erős lesz, és nem adja fel a küzdelmet – felelte érdeklődésemre sírással a hangjában küszködve a labdarúgó-szakosztály vezetője, Petyus János. – Körülbelül húsz gyerek kezdte el az edzést, és alig tettek meg húszt métert a bemelegítőfutásból, amikor Sanyi egyszerűen összeesett. Sajnos láttam már ilyet, így azonnal tudtam, hogy nagy a baj. Mozdulatlanul feküdt a füvön, nem lélegzett, pulzusa nem volt tapintható. Míg a játékostársak szívmasszázzsal próbálták visszahozni az életbe, én azonnal hívtam a mentőket. Szerencsére Martfűn van állomás, és bár nekem örökkévalóságnak tűnt, míg ideért a segítség, alig néhány perc telt el csupán. Sőt, nagyon gyorsan kiért a rohammentő is, és együttes erővel, a defibrillátor ötödik „ütésére” sikerült újra indítani Sanyi szívét. Nagy nehezen szállítható állapotba hozták, stabilizálták az állapotát, és a megyei kórházba szállították. A mentőben már a 16 éves játékos testvére, a Csépán futballozó B. Zoltán kísérte. „Életerős, egészséges fiú az öcsém. Nem volt beteg, nem panaszkodott fáradtságra. Örült, hogy Tiszaföldvárról Martfűre igazolhat. Most pedig élet-halál között lebeg, az orvosok úgy mondták, öntudatlan állapotban van – tudtuk meg az alig néhány évvel idősebb testvértől. – Sok jóval nem is kecsegtetnek az orvosok, véleményük szerint az elkövetkező napokban dől el, hogy felépül-e. Annyit sikerült megállapítaniuk, a szívének semmi baja, az egészséges. Most agyi CT-vizsgálatra készülnek, hátha attól kiderül, mi történt vele.”