Ghána kiharcolta az aranyérmet Kairóban

A magyar U20-as labdarúgó-válogatott bronzmérkőzésének (és győzelmének) hatalmas izgalmai után a magyar szurkolótábor némileg már nyugodtabban figyelhette a korosztályos vb fináléjában Ghána és Brazília összecsapását.

Amely izgalmaiban ugyan nem hasonló volt a Magyarország–Costa Rica összecsapástól, ám színvonalában elmaradt a várakozástól. Mert ugyan majd’ felborult a pálya – a mérkőzés egyes részeiben ennyire nyomtak a brazilok – a nagy helyzetek és főleg a gólok nem jöttek.

Sok mindent elárul a statisztikai adat, hogy a világbajnokság korábbi részében a kapura lövéseket „magából ontó” Ghána a rendes játékidőben mindössze ötször próbálkozott Rafael kapus esszén túljárni, és ebből mindössze kétszer talált kaput.

A brazilok ugyan a számok terén jól álltak, ám a hatékonyságot figyelembe véve közel sem. Tekintve, hogy a 37. perctől emberelőnyben játszottak a dél-amerikaiak, ez komoly kritikaként is megfogalmazható velük szemben.

Daniel Addót némileg talán szigorúan kiállította a belga Frank de Bleeckere játékvezető, miután szabálytalankodott az egyik kilépő brazillal szemben.

A mérkőzés addig is inkább a Rogerio-csapat fölényét hozta, azt követően pedig Ghána teljesen átadta a kezdeményezést riválisának, aki nem igazán tudott élni a felkínált lehetőséggel.

Egy-egy Alan Kardec-lehetőséget, Maicon-megmozdulást leszámítva kevés veszélyt teremtett Brazília a betömörülő és korához képest hihetetlen fegyelmezettséggel játszó afrikai csapattal szemben.

A mérkőzés legnagyobb helyzetét a hosszabbítás első félidejében, Maicon hibázta el, a hat méterről leadott lövést Daniel Agyei védte, ekkor pedig már sejteni lehetett, hogy csak a tizenenegyespárbaj hoz döntést.

A mészpontról leadott lövések pedig Ghánának hoztak szerencsét. Az első hat játékos hibátlan lövése után két ghánainak is megremegett a lába, ám a brazilok kétszer sem tudtak élni a lehetőséggel, Teixeira hibája után Badu pedig a ghánaiak javára döntött.