A félvak kapussztár harminchét bajnokija

Kezdjük az összeállítást honfitársainkkal, hiszen nálunk is akad olyan válogatott futballista, akinek kettétört a pályája sérülés miatt.

Bécsben törik meg Orth pályafutása

Orth György sokak szerint a két világháború közötti korszak legjobb magyar futballistája volt. Az MTK játékosa az első világégés végén tűnt fel a labdarúgópályákon, és mindenki csodálta könnyed, elegáns játékstílusát. Pályafutása azonban nem volt túl hosszú, mivel 1925 októberében Bécsben az Amateure (az Austria Wien jogelődje) elleni mérkőzésen súlyos sérülést szenvedett.

A korabeli krónikák leírása szerint Johann Tandler, a bécsiek kíméletlenségéről ismert hirtelenszőke balhátvédje egész egyszerűen belelépett Orth térdébe, aki a szabálytalanság következtében tokszalagszakadást szenvedett, illetve az egész térde eldeformálódott. A mérkőzés a 80. percben félbeszakadt, Tandlert a biztonságiak menekítették ki a pályáról, és az Amateure a budapesti „visszavágóra" biztonsági okok miatt el sem hozta.

Orth később megpróbálkozott még a játékkal, de meg sem tudta közelíteni korábbi formáját, így 29 évesen már a chilei válogatott szövetségi kapitányaként utazott a vb-re. 1962-ben hunyt el szívinfarktus következtében.

Engedal lett Albert végzete

Kezdjük az összeállítást honfitársainkkal, hiszen nálunk is akad olyan válogatott futballista, akinek kettétört a pályája sérülés miatt. 

Bécsben törik meg Orth pályafutása 

Orth György sokak szerint a két világháború közötti korszak legjobb magyar futballistája volt. Az MTK játékosa az első világégés végén tűnt fel a labdarúgópályákon, és mindenki csodálta könnyed, elegáns játékstílusát. Pályafutása azonban nem volt túl hosszú, mivel 1925 októberében Bécsben az Amateure (az Austria Wien jogelődje) elleni mérkőzésen súlyos sérülést szenvedett. 

A korabeli krónikák leírása szerint Johann Tandler, a bécsiek kíméletlenségéről ismert hirtelenszőke balhátvédje egész egyszerűen belelépett Orth térdébe, aki a szabálytalanság következtében tokszalagszakadást szenvedett, illetve az egész térde eldeformálódott. A mérkőzés a 80. percben félbeszakadt, Tandlert a biztonságiak menekítették ki a pályáról, és az Amateure a budapesti „visszavágóra" biztonsági okok miatt el sem hozta. 

Orth később megpróbálkozott még a játékkal, de meg sem tudta közelíteni korábbi formáját, így 29 évesen már a chilei válogatott szövetségi kapitányaként utazott a vb-re. 1962-ben hunyt el szívinfarktus következtében. 

Engedal lett Albert végzete 

Egy borzalmas sérülés miatt kényszerült abbahagyni a profi futballt a korábbi Honvéd-kapus, Gujdár Sándor. A 25-szörös válogatott hálóőr 1983-ban a görög Arisz Szalonikiben szerepelt, amikor az albán határ közelében tartott edzőtáborozás során egy egymás közti meccsen kivetődött a labdáért, és az egyik játékos véletlenül fejbe rúgta. 

Gujdárnak eltört a homlokcsontja és megrepedt az agyhártyája, emiatt életmentő műtétet kellett rajta végrehajtani. Fél év múlva edzésbe állhatott volna, de olyan félelmei voltak, hogy nem tette meg, így a visszatérés csak 1986-ban jött el: az Ostbahn XI nevű osztrák amatőrcsapatban kezdte újra egy olyan fejvédővel, amelyet a síelők használnak.

Kár volt Van Bastent játszatni 

Albert Flórián személyében már szóltunk egy aranylabdásról, akinek sérülés törte ketté a karrierjét, de Marco van Basten is hasonlóan járt. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának talán leggólerősebb csatára a Milanban is kulcsember volt, ám 1992 őszén súlyos sérülést szenvedett. A klub orvosai is siettették a felépülését, ennek köszönhetően az Olympique Marseille elleni BL-döntőben játékra jelentkezett. Ez lett a veszte. 

A Milan kikapott, Van Basten nem játszott jól, de az olasz klub ennél is nagyobb árat fizetett szerepeltetéséért. A holland támadóra újabb műtét várt, és bár hivatalosan még két évig a klub tagja volt, már soha többé nem léphetett pályára.

Jan Ceulemans az 1980-as évek kiváló futballistája volt, 13 éven át viselte az FC Bruges mezét. A támadó középpályást többen el szerették volna csábítani Belgiumból, ám ő még az AC Milannak is nemet mondott. A három világbajnokságon (1982, 1986, 1990) is szereplő Ceulemans nagy álma volt, hogy Belgiumban elsőként elérhesse a százszoros válogatottságot, de egy súlyos térdsérülés miatt 1991-ben vissza kellett vonulnia, így „csak" kilencvenhatig jutott. 

Sorozatban 422 bajnoki után autóbaleset 

Szemsérülés  következtében kellett korán visszavonulnia az 1970-ben világbajnok brazil csapat alapemberének, Tostaónak. A Cruzeiro válogatott gólvágóját 1969-ben az egyik bajnokin találta el a labda, amitől levált a retinája. A vb-re rendbe hozták a szemét, de nem sokkal később ismét látási problémákra panaszkodott, majd a hatodik műtét után a kórházban jelentette be: 26 évesen felhagy az aktív futballal. 

Két világklasszis kapusnak autóbaleset törte meg fantasztikus pályáját. Sepp Maier az 1974-ben világbajnok NSZK egyese 1979-ben szenvedett életveszélyes sérüléseket egy karambolban. A Bayern München kiválósága megszakítás nélkül 422 bajnokin öltötte magára a klub mezét (nem lehetett jó mögötte tartaléknak lenni), és ez a rekordsorozat csak a baleset miatt ért véget. Bár Maier megpróbálkozott a visszatéréssel, hivatalos meccsen már sohasem védhetett.

Hasonló  történet Gordon Banksé is, aki Maierhez hasonlóan világbajnoki cím birtokosa volt. Az angol válogatott történetének talán legkiválóbb kapusa 1972 októberében a Stoke City fizioterapeutájától tért haza, amikor elveszítette uralmát autója felett, és belehajtott egy csatornába. Banks a baleset következtében elveszítette jobb szeme világát, és úgy tűnt, hogy ezzel pályafutása is véget ér – ám az amerikai bajnokságban szereplő Fort Lauderdale Strikers vezetőinek így is kellett a kapus, aki 1977 és 1978 között még védett 37 bajnokin. Félvakon...

Akárcsak honfitársának, Van Bastennek, Marc Overmarsnak is végigkísérték pályafutását a sérülések. A villámgyors szélső a 2004-es Európa-bajnokság után meglepetésre bejelentette visszavonulását, amelyet állandó térdsérüléseivel magyarázott. Az Arsenalban és a Barcelonában is szereplő Overmars azonban 2008 nyarán olyan remekül játszott Jaap Stam búcsúmeccsén, hogy a Go Ahead Eagles vezetői rábírták a visszatérésre. A másodosztályú deventeri csapatban 24 mérkőzést játszott, többnyire csereként, de a jobb térde újra felmondta a szolgálatot, így 2009-ben újra, immár véglegesen visszavonult. 

Aranylabda után visszavonulás 

Matthias Sammer többszörösen beírta magát a labdarúgás történelemkönyvébe. Az egykori klasszis még középpályásként szerezte az NDK válogatottjának utolsó góljait a Belgium ellen 2–0-ra megnyert mérkőzésen, de söprögetőként emelkedett a legnagyobbak közé. A napjainkra már idejétmúlt poszton csillantotta meg igazán tudását, nemcsak a védekezéssel törődött, nagyszerűen kapcsolódott be a támadásokba is. 

Sammer élete legjobb formájában valószínűleg az 1996-os Európa-bajnokság idejében volt, amikor kulcsszerepet vállalt a már össznémet válogatott végső sikerében, ezzel pedig az év végén az Aranylabdát is kiérdemelte. A Dortmund klasszisa azonban már nem sokáig csilloghatott, 1997 őszén súlyos térdsérülést szenvedett, így nemcsak az 1998-as vb-t hagyta ki, hanem pályafutását is kénytelen volt befejezni.

Az 1990-es vb-n a braziloknak lőtt gólja után Tomas Brolinban a svéd labdarúgás  újabb nagy reménységét látták, de a valóban remek képességekkel megáldott támadó középpályás pályafutása 25 évesen gyakorlatilag véget ért.

A maradonai alkatú Brolin 1994 őszén a magyarok elleni Eb-selejtezőn gólpasszt adott Martin Dahlinnak, majd fájdalmas arccal a földön maradt, nem is sietett társa ünneplésére.

A televíziós visszajátszások megmutatták, hogy Brolinnak a passz közben maga alá fordult, majd eltört a bokája.

Bár a svéd kiválóság még évekig futballozott, már sehol sem tudott igazán maradandót alkotni. Néhány évvel ezelőtt pedig azt is meg kellett élnie, hogy a tekintélyes The Times napilap az angol bajnokság valaha volt 50 legrosszabb játékosa között a második helyre sorolja...