Avarok, oligarchák, szélfútta stadion - ez (is) Dagesztán

A TAGKÖZTÁRSASÁG

A Dagesztáni Köztársaság az Oroszországi Föderáció tagköztársasága, területre és népességre az Észak-Kaukázus legnagyobb köztársasága. Etnikailag igen vegyes terület, főképpen avarok, darginok, kumikok, lezgek, lakok, tabaszaranok, nogajok, rutulok, agulok, cahurok, oroszok, azeriek és csecsenek lakják, de élnek ott hinukok is, mintegy kétszázan – tudható meg a Wikipédiából. Etnikai sokszínűségének sajnos sok a hátránya, nagy feszültségforrás: a szeparatista törekvések és a terrorizmus melegágya. És akkor még nem is beszéltünk az iszlám fundamentalistákról (a népesség mintegy 90 százaléka muszlim). Éppen ezért az ország látogatása külföldi turisták számára nem ajánlott, veszélyes.

Dagesztán szomszédai: északon a Kalmük Köztársaság, nyugaton a Csecsen Köztársaság, északnyugaton Sztavropol kerület, délen Azerbajdzsán, délnyugaton Grúzia, illetve kelet felől a Kaszpi-tenger, mintegy 400 kilométeres partvonallal.

Az alig több mint fél Magyarország területű köztársaságban 2 és fél millióan élnek, ebből 462 ezren a fővárosban, Mahacskalában. Mahacskala a Kaszpi-tenger partján fekszik, s 1921 óta Dagesztán fővárosa.

A KLUB

A Futbolnij klub – röviden FK – Anzsi Mahacskala az idén ünnepli fennállása húszéves évfordulóját. 1992-ben szerepelt először a bajnokságban: a negyedosztályba kapott besorolást. 1994-től már a harmadik vonal tagja volt, tekintettel arra, hogy az egy évvel korábbi negyedik ligás pontvadászatot Eduard Malofejev vezetésével megnyerte. 1996 végén újabb osztályváltás következett, s három évvel később még egy újabb – a 2000-es esztendőt az előkelő negyedik helyen zárta az Anzsi a Premjer-ligában.

2001-ben bejutott az Orosz Kupa fináléjába (minek köszönhetően kiléphetett a nemzetközi kupaporondra is), ám 2002-ben beütött a krach, a 15. helyen végző csapat kipottyant az élvonalból, ahova csak a másodosztály 2009-es megnyerése után tudott visszakapaszkodni.

Mint a vidéki klubok szinte kivétel nélkül, az Anzsi is ezer szállal kötődik a (helyi) politikához, a (helyi) politikusokhoz, jelenlegi tulajdonosa, Szulejman Kerimov az orosz parlament felsőházának képviselője.

De nagy rajongója és patrónusa a csapatnak a dagesztáni elnök, Magomedszalam Magomedov is, aki áprilisban fényűző szülinapi bulit hozott tető alá a 38. születésnapját ünneplő Roberto Carlos tiszteletére. Nem véletlen amúgy az elnök futballszeretete: Magomedov egykor maga is futballozott, a mahacskalai Dinamo kapuvédője volt. Aztán később, 2001–2002-ben az Anzsi alelnökeként is tevékenykedett.

A moszkvai kluboknál kicsit más a helyzet, azokat nem helyi potentátok, nem a helyi kormányzatok, hanem elsősorban nagy cégek vagy állami vállalatok tartják életben. A Szpartak például a táplálék-kiegészítőket gyártó amerikai Herbalife-tól, a CSZKA a Hyundaitól, a Lokomotiv pedig az orosz állami vasúttársaságtól kapja a pénzt.

A föderáció második legnépesebb városában székelő szentpétervári Zenit, Huszti Szabolcs egyesülete a világ legnagyobb földgázkitermelője, az orosz Gazprom tulajdonában van.

Lapunk a június 11-i, szombati számában így ír a gazdaság és a politikum „vadkeleti" összefonódásáról: „...a Premjer-liga egyik fő problémája, hogy klasszikus formájában nincs meg benne a magántulajdon. Az élvonalat végső soron túlnyomórészt államilag finanszírozott klubok alkotják. ...A kormány beavatkozott, és elrendelte, hogy az orosz nagyvállalkozásoknak a megtakarításaikból forrásokat kell biztosítaniuk a csapatok számára."

Az Anzsi első csapatának keretét 27-en alkották (ebből 14 volt idegenlégiós) az idény kezdetén, hét játékost (többek között a cseh Jan Holendát a Spartából) 2010-ben, 14-et pedig az idén, már a Kerimov-érában szerződtetett a klub. Az első fecske, a brazil világbajnok Roberto Carlos február 16-án érkezett, az eddigi utolsó, az amszterdami születésű marokkói válogatott Mbark Busszufa március 10-én. A gólerős középpályás Juhász Roland együtteséből, az Anderlechtből igazolt az Anzsihoz, jóllehet három nappal korábban, március 7-én még arról számoltak be a híradások, hogy az ugyancsak kaukázusi (de csecsenföldi) Tyerekben folytatja pályafutását, csakhogy Busszufa fizetési igényeit a groznijiak nem tudták teljesíteni. A mahacskalaiak viszont ezek szerint tudták…

Került még nagy hal a Kerimov-gárda hálójába: a brazil Diego Tardelli, az Atlético Mineiro gólzsákja – aki korábban kétszer is megfordult Európában (Betis, PSV) – március 1-jén lett a klub labdarúgója.

A TULAJ

A klub tulajdonosa a befektetésekkel foglalkozó közgazdász, Szulejman Abuszaidovics Kerimov, akit a Forbes magazin listáján a világ 136. leggazdagabb emberének tartanak számon, vagyonát 5.5 milliárd dollárra becsülik. Az orosz viszonylatban 19. Forbes-helyezett oligarcha a legrégebbi dagesztáni város, Derbent szülötte, 1966. március 12-én látta meg a napvilágot.

Befektetéseit főképp a bankpiacon, a bányászati és az energiaszektorban jegyzi az 1990-es évek eleje óta; jó érzékkel fektet be, és jó érzékkel ad túl érdekeltségein – tartják róla ottani berkekben. Az egyik legnagyobb húzása az volt, amikor 12 éve megszerezte a szovjet olajkereskedelmi vállalat utódjaként létrejött Nafta-Moszkvát, amelynek rögvest eladta az olajhoz kapcsolódó tevékenységeit és egységeit, egyúttal befektetési holdinggá alakította át.

Az új évezred elején a Gazprombank és a Szberbank részvényeit kezdte el felvásárolni, majd 2008-ban megvált tőlük. Hat éve megvásárolta az egyik legmenőbb orosz arany- és ezüstbányászati céget, a Polimetallt, amelynek papírjait 2007-ben a londoni tőzsdére is bevezették, majd egy év múlva túladott rajtuk. Jelenleg 37 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik az aranybányászattal foglalkozó Poljusz Zolotóban.

1999 és 2007 között az orosz parlament alsóházának képviselője volt, jelenleg a parlament felsőházának, a Szövetségi Tanácsnak a tagja. Háromgyerekes családapa, az Orosz Birkózószövetség igazgatóságának elnöke – s 2011. január 18. óta immár az Anzsi Mahacskala tulajdonosa is.

A TRÉNER

A csapat edzője a dagesztáni születésű Gadzsi Gadzsijev. Játékos-pályafutása egy kurta mondatba belefér: előbb a Szpartak Leningrád, majd a Szkorohod labdarúgója volt. Hamar edzősködésre adta a fejét, 26 évesen (1972) már a Dinamo Mahacskala együttesénél dolgozott, majd – többek között – a Nyeftcsi Bakut irányította. Mahacskalába már az Anzsihoz tért vissza 1999-ben, aztán 2003-ban is.
Edzői karrierje eddigi legsikeresebb éveit a (szovjet) szövetség alkalmazásában töltötte: másodedzője volt az 1988-ban olimpiai aranyérmes szovjet olimpiai válogatottnak. Mielőtt 2010-ben ismét, immár harmadszor is az Anzsi edzője lett volna, a Krilja Szovjetovnál és a Szaturn Ramenszkojénél dolgozott.

AZ ÉDES OTTHON(OK)

Az 1992-es esztendőben hazai pályán a Trud-, azaz a Munka-stadionban kezdte meg bajnoki szereplését az Anzsi – a nagy testvér, az azóta (2007) megszűnt Dinamo árnyékában. 1993-ban már egy másik Trudban találta magát, a közeli Kaszpijszk városában. Ez az albérlet sem tartott azonban sokáig, csak a szokásos egy évig, 1994-ben ugyanis a csapat visszaköltözött Mahacskalába, de már nem a Trudba, hanem a Dinamo stadionjába.

1995 – újabb év, újabb költözés, egyenesen vissza Kaszpijszkba, ahol – figyelem! – csaknem három esztendőn át táborozott az Anzsi. 1997 végén aztán a játékosoknak újból szedniük kellett sátorfájukat, visszaköltöztek a Dinamo-stadionba. Egész sokáig kitartottak ott, csupán 2003 közepén hagyták el (másodszor) a létesítményt.

Ennek oka, hogy végre-valahára felépült közben az első valódi otthonuk, a Hazar-stadion. Az új pályát Mahacskala és Kaszpijszk közé építették, épp a „sztyeppe" közepére, ami két szempontból sem volt ideális: egyrészt, mert tömegközlekedési eszközzel lehetetlen volt megközelíteni, másrészt meg azért, mert – főképp tervezési hiányosságok miatt – akkora szél fútt benne, mint egy Formula–1-es szélcsatornában…

Kitalálható: költözni kellett a Hazarból is. 2006-ot írtunk akkor, s a mahacskalai alakulat ismét bekvártélyozta magát „édes otthonába”, az 1927-ben épült (s azóta számos alkalommal felújított) jó öreg Dinamo-stadionba. S még most is azt használná nap mint nap, ha a derék pályamunkások lettek volna szívesek karbantartani a gyepét, de mivel nem tették, a pálya körülbelül olyan állapotba került, mintha tankok rodeóztak volna rajta. Az Anzsi ezért csak az otthoni meccseire járhat haza, különben Moszkvában tartja edzéseit (Gadzsijev legutóbbi állomáshelye, a Szaturn tréningcentrumában) – tudják, a pénz nem számít.

A tervek szerint azonban hamarosan elkészülhet az Anzsi (második) saját arénája, Szulejman Kerimov ugyanis – egyebek mellett – annak fejében juthatott hozzá fél áron a mahacskalaiak részvényeihez, hogy felépíti a klub új stadionját. A tervek nemrégiben kerültek fel az Anzsi hivatalos honlapjára, s ezek alapján állíthatjuk, grandiózus vállalkozásba fogott a tulaj.

A DZSUDZSÁK-SZTORI

Dzsudzsák Balázs Anzsihoz szerződésének híre igazán megmozgatta a honi netes futballtársadalmat, tízezrek kattintottak rá a szélsőről szóló írásokra. A szokásokhoz híven egyesek a véleményüket sem rejtették véka alá, már-már parttalan vitát gerjesztve a világhálón. A szerda napközben honlapunkra kerülő Dzsudzsák megegyezett az orosz Anzsival című cikkre több mint másfél ezer hozzászólás érkezett aznap éjfélig, s ez idő alatt 711-en lájkolták az írást. A szerda este kikerülő Dzsudzsák átment az orvosin, holnap írhat alá-t több mint 700-szor kommentelték hajnali két óráig.

De nemcsak idehaza, Oroszországban is „zabálták” a Dzsudzsák-sztorit. A Szport-Ekszpressz honlapján helyi idő szerint 22 óra 57 perckor feltűnő anyag – amelyben arról számolnak be, hogy a játékos 14.5 millió euróért kerül Eindhovenből Mahacskalába – népszerű cikknek bizonyult június 8-án. A 14 óra után kikerülő írások közül erre érkezett a legtöbb komment a nap folyamán, 106!

Akadtak magyar netvandálok, akik csalódottságukban, hogy Dzsudzsák nem egy ismertebb klubhoz vagy egy színvonalasabb bajnokságba szerződött inkább, felléptek az angol nyelvű Wikipédiára, és „érdekes dolgokat” pötyögve átszerkesztették az Anzsi Mahacskaláról szóló szócikket... Emiatt az adminisztrátorok egy időre letiltották az oldal szerkesztését.

A szócikket a következő években tetteivel maga Dzsudzsák írathatja tovább.