A Man. United soccerben vágott vissza a Barcának a BL-döntőért

A spanyol együttesben nyolc olyan játékos léphetett pályára kezdőként, aki aktív részese volt a 62 nappal ezelőtti BL-döntőnek. Víctor Valdés, Busquets, Abidal, Iniesta, Villa és Pedro akkor és most is a kezdőben kapott helyett, ellentétben a Wembleyben csereként érkező Seydou Keita, Afellay párossal. Az angoloknál ugyanez a szám pont a fele volt: négyen játszottak, hárman kezdőként (Vidics, Evra, Rooney), csereként pedig egy játékos (Nani).

Ez kevésbé, az ellenben sokkal jobban meglátszott a mérkőzésen, hogy a Manchester United már az Egyesült Államokban edzőtáborozik – gyakorlatilag ezzel a mérkőzéssel zárta ötmeccses túráját, amelyből a korábbi négyet megnyerte, méghozzá imponáló 18–2-es gólkülönbséggel –, miközben a Barcelona most érkezett. A katalánok egy hete még Splitben a Hajduk centenáriumán vendégeskedtek, majd hétközben már a müncheni Audi-kupát nyerték meg. Az Egyesült Államokban további két mérkőzés vár rájuk.

A játékos kijáróban kimondottan jó, baráti volt a hangulat: a főszereplők egymással paroláztak, lapogatták a másik hátát és még rövid sztorikba is bonyolódtak.

A kezdést követően a katalánok jó szokásukhoz híven megpróbálták irányítani a játékot, sokpasszos futballjukat az angolok rengeteg mozgással és erőszakos letámadással próbálták meg semlegesíteni. Különösen Welbeck pörgött az elején angol részről, de Anderson is feltűnt a pálya majd' minden pontján. Utóbbi szerelt, ütközött és osztogatott, szinte egyszerre.

A 10. percben egy veszélyes területen lefülelt labdával négy Barca-játékos indíthatott támadást három MU-védő ellen, de elkapkodták az akciót. Válaszként Nani centerezését a röviden érkezve Rooney tette közelről a rövid sarok mellé. A Barcelona gépezete bizony eléggé akadozott: a támadósorban Villa, Pedro és Afellay megjátszhatatlan volt, továbbá Thiago Alcántara bármilyen ügyes, és mutatott jó formát az eddig felkészülési találkozókon, azért még messze nem mérhető Xavi szintjéhez, így Iniesta kellő társ hiányában próbált meg szervezni.

A 22. percben aztán vezetéshez jutott az MU. Welbeck remek labdával ugratta ki a leshatárról induló Nanit – Abidal intett ugyan, de nem volt igaza –, a portugál a balösszekötő helyén a kapuig sprintelt, majd hat méterről a kifutó Víctor Valdés lábai között talált be a Barcelona kapujába. (1–0)

A hátrányba kerülő Barcelona kicsit felpörgette a játékot, közelebb került ellenfele kapujához, már támadói is „megérkeztek” – különösen a Barca-gépezetben továbbra is testidegennek tűnő Afellay bizonyult motiváltnak, bár övéi sokra nem mentek vele –, de gólveszélyt nem sikerült kialakítaniuk a katalánoknak. A 40. percben aztán a nagy területet bejátszó holland szélső egy keresztirányú sprintnél a combjához kapott, majd rögvest cserét kért. Nem a legjobb előjelekkel kezdődött számára az amerikai túra.

A telt házas stadion a szimpla 1–0 ellenére jól szórakozhatott az első félidőben. Mivel véleményezhetően nem tengernyi angol és katalán drukker szelte át az Atlanti-óceánt, a helyiek öltöztek Barca- és MU-fannak, felvirágoztatva a helyi franchise-t, a közös mezszponzor legnagyobb örömére.

Említsük még meg, hogy De Geának, az MU nyáron szerződtetett spanyol kapusának semmi komoly dolga nem akadt az első félidőben, ez csupán azért érdekes, mert a Primera Divisiónból érkezve az ellenfelet jobban ismerhette, mint saját csapattársait.

A második félidőt Pedro lövése vezette fel, De Geának azonban nem okozott gondot vetődve hárítani a 14 méterről leadott, inkább csak helyezett, mintsem erős lövést. A 63. perc Welbeck és Víctor Valdés párharcát hozta, amelyet a katalán kapust nyert meg: az angol támadó ziccerben lőhetett 13 méterről, a jobbösszekötő helyéről. A spanyol kapu azonban nem szabadult fel, a kipattanót Nani rúgta kapu mellé.

A spanyol mezőnyfölény a 69. percben érett góllá, igaz, ehhez kellett az ügyeletes gólvágó, Thiago Alcántara lövőkedve is. A középpályás a kaputól 20 méterre, középen három MU-védőre vezette volna rá a labdát, ha el nem szánja magát lövésre. A jobb külsővel megeresztett bomba aztán szép röppályáját leírva a bal felsőben kötött ki, De Gea mozdulni sem tudott rá. (1–1)

Nem sokáig örülhettek az egyenlő állásnak a katalánok, mert a 76. percben visszavette a vezetést a Manchester United. Ezúttal Owen kapott kiugratást a leshatárról indulva, a rutinos támadó középen vezette rá a labdát Víctor Valdésre, majd a tizenhatoshoz érve higgadtan emelt el mellette. (2–1)

A hajrá izgalmasra sikerült, előbb Thiago Alcántara előtt adódott lövőhelyzet – a katalánok nagyon nyomtak –, majd egy kontránál Owen rontotta el az elhibázhatatlant, amikor közelről a kapu fölé emelt. Az eredmény azonban már nem változott, maradt a közte egy.

Talán egy hét múlva más lett volna a vége. Talán nem...

Valószínű, Dani Alvesszel, Puyollal, Piquével, Xavival és Messivel a csatasorban más lett volna a vége. Több mint valószínű…