Kolumbia azzal a tudattal és legjobb összeállításában lépett pályára, hogy ha győz, akkor biztosan a legjobb nyolc közé jut. Nem is bízták a véletlenre Hernán Darío Gómez kapitány legényei sorsukat, hiszen már az első félórára kétgólos előnyhöz jutottak.
Az első percekben mindkét válogatott lendületesen futballozott, de az utolsó passzokba rendre hiba csúszott, egészen a 15. percig: az első találkozón az év egyik legnagyobb helyzetét elpuskázó Dayro Moreno a kezdőkör környékéről tökéletesen ugratta ki Radamel Falcaót, és a Porto támadója 14 méterről a kapu bal sarkába helyezett. 1–0
Kolumbiai szemszögből: 24 találkozó, 9 győzelem, 9 döntetlen, 6 vereség, 31–26-os gólkülönbség. A két válogatott Copa-mérlege: 11-3-5-3, 12–14. |
A támadóról két lépéssel is lemaradt embere, Ronald Raldes, aki az argentinok elleni nyitómérkőzésen parádésan futballozott.
Nem dicsérheti meg őt mérkőzés után a most is megjelent államelnök, Evo Morales, de Raldes két védőtársa, Christian Vargas és Santos Amador is kihúzta magát a magas állami kitüntetésre várók listájáról: a 27. percben előbbi összefutott csapattársával, Juan Arcével, utóbbi pedig elkaszálta az ajándéklabdával a 16-osra betörő kolumbiai balhátvédet, Pablo Armerót. A mexikói játékvezető, Francisco Chacón be is fújta a teljesen egyértelmű büntetőt, amelyet a nekifutás közben cselesen lelassító Radamel Falcao a kapu közepébe helyezett. 2–0
A kolumbiai Falcao, azaz Sólyom a "nagy" Falcaóról kapta nevét. De ki is volt a jeles előd, a brazil Falcao? A kivételes képességű középpályás 1976 és 1986 között szolgálta a nemzeti csapatot, és egykor volt klubjai közül mind az Internacional, mind az AS Roma történelme legjobbjai között tartja őt számon (bár visszavonulása előtt még eltöltött némi időt a Sao Paulónál is). Az olasz fővárosban olyan nagy becsben tartották őt a taljánok, hogy elnevezték „Róma nyolcadik királyának” (a mitológia szerint ugyebár az Örök városnak hét királya volt a történelmi idők kezdetén). Paulo Roberto Falcao, azaz „Sólyom” különböző okok miatt mindössze 29-szeres válogatott, de kilenc gólt lőtt ezeken a találkozókon, és két világbajnokságon is részt vett. Pechjére hiába szerepelt a futballhistória talán legjobb középpályássorában, oldalán Sócratesszel, Zicóval és Toninho Cerezóval, a vb-siker elkerülte őket. Az Espana ’82 ezüstlabdása (28 évesen érdemelte ezt ki) visszavonulása után hazája szövetségi kapitánya lett, de nem sok sikert ért el, később vezette a japán tizenegyet is. |
A fiatalabbak kedvéért: az "öreg" Falcao ilyen gólokat szerzett |
Ahogyan az első, a második találat után sem lassított Kolumbia, így lehetősége nyílott a negyedik zöld mezes védőnek is, hogy bakizzon: Armero bal oldali beadását a Lorgio Álvarez által teljesen magára hagyott Adriano Ramos öt méterről fejelhette kapura, de fölé szállt a labda. A játékrész utolsó percében a korábban egy ziccert túlcselező Jhasmani Campos lőhetett jó szögből, 18-ról szabadrúgást, de a középre tartó labdát Luis Martínez csak nagy nehézségek között tudta kibokszolni úgy, hogy mindenképpen elvetődjön hozzá...
A második kolumbiai gól két okból is jelentős volt: egyrészt a portói gólgép bejelentkezett a Copa aranycipőjéért, másrészt innentől kezdve hatalmas hegyet kellett volna megmásznia a bolíviaiaknak már a pontszerzéshez is. Igaz, ebben a műfajban speciel vannak tapasztalataik, de Kolumbia ellen csak akkor győzhettek volna, ha nem tengerszint feletti 19 méteres magasságon rendezik a második félidőt is, hanem 5119-en.
KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!
A második félidő elején Kolumbia a biztos védekezésre helyezte a hangsúlyt, de veszélyes kontrákat vezetett. Bolívia sem adta fel, sőt, Jhasmani Campos előtt újabb hatalmas helyzet adódott, ám öt méterről fölé durrantott. A másik oldalon a csereként beállt Juan Cuadrado és Falcao önzőzött el egy-egy lehetőséget a másiktól.
Falcao mindent megtett a mesterhármasért, de hiába volt igyekezete. A végére a bolíviaiak beletörődtek a vereségbe, a sárga mezesek pedig sokszor látványos örömfocit mutattak be. Hiányoztak már nagyon az ilyen pillanatok az idei Copa Américáról!
Kolumbia megérdemelten győzött és a torna egyik esélyesévé lépett elő, Bolívia pedig nem tudta kihasználni remek rajtját, és elbúcsúzott a versengéstől.
Kolumbia–Bolívia 2–0 (2–0) |
Santa Fé, Cementerio de los Elefantes-stadion, 14 ezer néző. Vezette: Francisco Chacón (mexikói) |
Kolumbia: Luis Martínez – Zúniga, Luis Perea, Yepes, Armero – Sánchez, Dayro Moreno (Rodallega, 46.), Guarín (Juan Cuadrado, 51.), Aguilar – Adrián Ramos (Elkin Soto, 78.), Radamel Falcao. Szövetségi kapitány: Hernán Darío Gómez |
Bolívia: Carlos Arias – Christian Vargas, Raldes, Santos Amador, Lorgio Alvarez – Jaime Robles, Ronald García, Edivaldo Rojas (Joselito Vaca, 46.), Jhasmani Campos – Juan Arce (Pedriel, 71.), Marcelo Moreno (Alcides Pena, 61.). Szövetségi kapitány: Gustavo Quinteros |
Gólszerző: Radamel Falcao (15., 29. – a másodikat 11-esből) |
Sárga lap: Jhasmani Campos(34.) |
1. Kolumbia | 3 | 2 | 1 | – | 3–0 | +3 | 7 |
2. Costa Rica | 2 | 1 | – | 1 | 2–1 | +1 | 3 |
3. Argentína | 2 | – | 2 | – | 1–1 | 0 | 2 |
4. Bolívia | 3 | – | 1 | 2 | 1–5 | -4 | 1 |
A csoportok első két helyezettje mellett a két legjobb harmadik kerül a negyeddöntőbe. |