SeleK.O.: önmagukat ütötték ki a brazilok

A két válogatott legutóbbi edzéséről érkező képek alapján vidáman készültek a találkozóra a felek, mintha csak a közeli viszontlátás töltötte volna el őket elégedettséggel, ha már aktuális formájuk nem ad okot spontán népünnepélyekre odahaza.

Paraguay azért várhatta optimistán a negyeddöntőt, mert csoportbeli találkozóján csak a legvégén mentette ellene döntetlenre a mérkőzést a selecao, Brazília pedig azért, mert Ecuador ellen végre gólerősen futballozott. Igaz, a védelem is gólképes, ahol az volt a legfontosabb kérdés az elmúlt napokban, hogy Luisao vagy David Luiz pótolja-e Thiago Silvát, akinek meghúzódott jobb combja – a Milan kiválósága végül felépült a kezdő sípszóra. A másik oldalon a legnagyobb hiányzó a lesérült gólrekorder, Roque Santa Cruz volt, akit a braziloknak legutóbb beköszöntő Nelson Haedo Valdez pótolt.

Egy brazil lövéssel kezdődött a találkozó, Ramires próbálkozott 17 méterről, majd Neymar bombázott alig fölé 16-ról, egyszóval nem csak frázisokat pufogtattak Patóék, amikor arról beszéltek az elmúlt napokban, hogy végre felébredtek. A paraguayiak is oszthatták ezt, mert az első percek után beásták magukat a pálya kapujuk felőli harmadába, két támadójuk is rendre a felezővonal mögé húzódott. A sárga mezesek a bal szélen Robinho, átellenben a most is gyorsvonatként közlekedő Maicon révén próbáltak meg a sáncok mögé jutni, mint Ács Feriék hajdan a grundon – körülbelül ugyanolyan eredménnyel. Mi tagadás, a mérkőzéssel egy időben futó Akit Buldózernek hívtak című film némileg mozgalmasabb jelenetekkel szolgált...

Kézzel-lábbal védekeztek a paraguayiak az összecsapás e szakaszában, Enrique Vera például azért kapott sárgát, mert 3 másodpercen belül kétszer megrúgta, egyszer lökte Neymart, miközben a mezt is tépte róla; igaz, a másik oldalon meg Maicon úgy kitette labdástól az oldalvonal mellé Marcelo Estigarribiát, hogy az még jócskán a levegőben volt, amikor a játékszer már régen visszapattant egy reklámtábláról.

Persze azért futballoztak is – ami a messzemenőkig nem törvényszerű ezen a Copán –, hiszen a 27. percben Robinho középre keveredve tökéletes ütemben indította Neymart, aki a 16-osra belépve hatalmas helyzetben mellé durrantott. Nem sokkal később Ganso tökéletes felé közelítő bal oldali beadását Lúcio négy méterről lőhette kapura, de próbálkozását Justo Villar kapus éppen azzal a testrészével védte, amely a törzsfejlődés során nem abban az irányban fejlődött, hogy alkalmas legyen az ilyesmire. A helyszínen több tízezren hördültek fel a ziccer, majd TV-néző férfiak milliói a lassítás láttán.

Feltűnő volt, hogy Neymar ekkor mennyire formán kívül futballozott: a helyzet kihagyása mellett volt, hogy cselezés közben egyszerűen kigurult a labda lába alatt az oldalvonalon túlra, majd csúnyán odatalpalt az őt fogó Verának. Neymarnak rutinosan nem a már besárgult Vera, hanem Haedo Valdez törlesztett, ám ő is megúszta lap nélkül, akár csak a punk frizurás brazil.

A játékrész hajrájába fordulva az előretörő André Santos bombázott az égbe az ötös bal sarkáról (a Buldózer amerikai focis jelenetében pontot ért volna), majd láthattuk az első érdekesebb paraguayi támadást, amely beszédes módon a szögletzászló közelében halt el.

A második félidő is brazil helyzettel kezdődött: egy pofás támadás végén Neymar lőtt hét méterről, de Antolín Alcaraz mentett a kaputól két méterre. Jó negyedórás közjáték után Lúcio tűnt fel a jobb oldalon, beadása Gansóhoz került, aki lőtt is 13 méterről, de Villar hatalmas bravúrral mentett. A 73. percben ismét, amikor Pato küldött volna helyére egy jobb oldali szabadrúgást öt méterről – Villar kirobbanása a kapuból a Copa egyik legszebb jelenete volt, és ezúttal jobb lábbal hárított.

A paraguayi felfogásra jellemző, hogy két cserejátékosuk is egy percben belül kapott sárgát beállását követően. Az „albirroja” egyébként feltolta ekkor védekezését egészen a félpályáig, és kemény letámadásokkal operált, többnyire sikerrel.

Minden hálón akadnak azért lyukak: a 82. percben Pato egy csodás labdaátvétel után már csak Villarral állt szemben, de a kivetődő kapus újabb bravúrt mutatott be, a felpattanót pedig Pato az oldalhálóba fejelte, kiszorított helyzetből. Amikor már Villar is verve volt, a 85. percben, miután egy jobb oldali szögletet csak távolságtartó érdeklődéssel kísért, Edgar Barreto mentett a gólvonalon, fejjel.

A 90. percben megszületett az első feljegyzésre méltó paraguayi kapura lövés (Haedo Valdez révén), de ez is két méterrel célt tévesztett. A háromperces ráadásban sem született döntés, így következett a hosszabbítás. Ahhoz képest, hogy ezen a Copán a brazilok rúgták, a paraguayiak pedig kapták eddig a legtöbb gólt, csalódást okozott a gól nélküli 90 perc.

A hosszabbítás első részében újabb helyzetet nem, csak egy tömeglökdösődést láthattunk, amelynek végén Lucas Leiva és Alcaraz kapott pirosat. Érdekes jelent volt a „pogó”, már csak azért is, mert az argentin játékvezető, Sergio Pezzotta csípőre tett kézzel várta csöndesen a háttérben, hogy véget érjenek az események, lehiggadjanak a felek. Formabontó taktikája végül is eredményre vezetett.

A záró negyedórában támadtak a brazilok változatlanul, de ezúttal is eredmény nélkül, Haedo Valdez pedig kihagyta a találkozó utolsó ziccerét, amikor mellé lőtt a 117. percben 20 méterről – következhettek a tizenegyesek.

Az orosz rulettben rögtön hibázott az első két próbálkozó, a csereként beálló Elano, Edgar Barreto páros, mert mellé lőtték a labdát, majd Thiago Silva találta telibe a türelmes Villart. Marcelo Estigarribia törte meg a jeget, André Santos viszont az égbe lőtt, a szörnyű gyep segítségével. Cristian Riveros lába és lelke nem remegett meg, ám Fred mellé trafált: győzött és elődöntőbe jutott a 120 percet kibekkelő Paraguay!

A Copa América történetében először fordult elő, hogy bár részt vettek mindketten a tornán, sem Argentína, sem Brazília nem jutott be a legjobb négy közé!

A következő negyeddöntőben a venezuelaiak legyőzték Chilét, így ők vívnak meg a fináléba jutásért Paraguayjal.