Akut Last Minute Londonban, transzferdüh Itáliában

PREMIER LEAGUE

Angliában volt részünk bőven meglepő transzferekben az utolsó percekben, és főképpen a londoni gárdák jeleskedtek ebben a műfajban. A Chelsea megvette a legújabb belga csodagyereket, a húszéves Kevin De Bruyne nyolcmillióért a Genktől, de visszaadta oda kölcsönbe a tavaszra, és Alex végül Torino helyett Párizsba került. A Fulham expressz eladta az örök ígéret Bobby Zamorát a QPR-nak, mert helyére a körülbelül nyolcadik téli jelölt, az orosz Pavel Pogrebnyak érkezett Stuttgartból, mondhatni, fillérekért. A Tottenham belejött a végére, lásd a lenti táblázatot, amelynek legérdekesebb része a kilencmillióért eladott Roman Pavljucsenko (aki 2008-ban még 17.4 millióért jött); a vételi oldalt pedig két egzotikus játékos fémjelzi: az új-zélandi védőlegenda, Ryan Nelsen és a sérülékeny gall veterán, Louis Saha.

Szép is lenne elképzelni, mekkora pénzt nyerhettünk volna egy fontra, ha arra fogadunk decemberben, hogy a Manchester City legnevesebb téli érkezője a chilei karmester, David Pizarro lesz, akit a Roma adott kölcsön, vagy ráérzünk Djibril Cissé QPR-os jövőjére. Egyébként a Queens Park Rangers vezetői Michael Ballackot és Carlos Tévezt is meg szerették volna szerezni, persze, aligha dőlnek kardjukba, hogy „csupán" Zamorát, Cissét, Nedum Onuohát, Samba Diakitét és Taye Taiwót tették klubjukévá az utolsó két-három napban – szerencsére egyikük sem Buzsáky Ákos posztjára érkezett.

Nagyot dobott a Bolton is, legalábbis anyagilag, lévén megvette az angol U21-es válogatott támadót, Marvin Sordellt 3.6 millióért, és az amerikai középső védőt, Tim Reamet 3.1-ért. Kiárusítást tartott a Blackburn, megtalálta a maga gólvágóját az Everton a horvát Nikica Jelavic személyében, nagyot bukott a Manchester United a 4.5 millió euróért vett Mame Biram Dioufon, az egykori MU-s sztár, Alan Smith pedig egészen a Milton Keynesig süllyedt.

Védené középmezőnyben elfoglalt helyét a Norwich is, érkezett ezen okból 1.1 millióért a Leedstől a középső középpályás, az egykori U21-es „háromoroszlános" Jonathan Howson, illetve a Peterborough Unitedtől az előbb említett nemzeti csapatban ma is tündöklő 21 esztendős középső védő, Ryan Bennett. Zárjuk sort a Sunderlanddel, ahol az európai kupaszereplés érdekében a védelmet erősítették meg elsősorban, mégpedig a zordon görög emberfogóval, Szotiriosz Kirjakosszal, illetve a Citynél csúnyán körön kívül került balbekkel, Wayne Bridge-dzsel.

SERIE A

Ha az angolok dicséretet érdemelnek bátor vásárlásaikért, az ezen a téren súlyos visszaeső olaszok minimum egy rovatvezetői intőt elképesztő méretű adásvételi mániájukért. Nem azért feketéllik a táblázat az új érkezőktől, mert ellógtuk volna január 1-től egészen idáig a frissítésre szánt üzemidőt, hanem mert hirtelen mindenki rájött arra az olasz élvonalban, hogy tele van meg nem értett tehetségekkel kerete, akiktől sürgős úton meg kell szabadulnia; és másutt ide-oda dobált futballistákról hamarost kiderítették, hogy igazból meg nem értett zsenik.

A Juventusnál például találtak a krajszonban ötmillió eurót az Atalanta sokoldalú középpályására, Simone Padoinra, aki kissé későn érő tehetség, lévén már 27 éves. Érdekes ötlet az acélkemény uruguayi bekk, a foga elveszítését mérkőzés közben is „bazaltarccal" fogadó Martín Cáceres kölcsönvétele. A Barcelona megabuktája (tízmilliónál is többet veszítettek rajt') korábban már megfordult az „Öreg Hölgynél", és egyre jobban futballozik, lassan tényleg ér már feleannyit, amennyit (16.5 millió) a katalánok fizettek érte 2008-ban. Ezért is lesz megvehető a nyáron nyolcmillióért. Visszakerült egy időre a saját nevelésű Simone Esposito is a Reggianától, de gyorsan kölcsönadták – egy világ omlott volna össze önökben és bennem is, ha nem fele játékjog röpködött volna a fehér asztal körül té s tova.

Óriási küzdelmek árán megszabadult az egyesület Amauri és Vincenzo Iaquinta fizetésétől, kérdéses, hogy hogyan áll a részvényesek asztala elé az az illetékes, aki anno kifizettetett értük 22.8 és 11.3 milliót; de az ingyen megszerezett Luca Toni torinói tevékenykedése sem volt az a kimondott fáklyás menet, talán nem véletlenül ment ő is „dubajozni".

Az Inter oly' hosszas küzdelmek után csak magáénak mondhatja legalább a tavaszra Fredy Guarínt, a védelem átlagéletkorát Juan Jesus viszi lejjebb kissé, és érkezett Koman Vladimir egykori játékostársa, Angelo Palombo is, kölcsönbe. A középpályán sorcsere történt, lásd alant, a Milannal viszont a sérülések diktálták az érkezők viszonylag nagy számát, nem a birtoklási vágy. A két utolsó érkező, az interes futógép, Sulley Muntari és az argentin futball kis Caniggia-utóda, Maxi López érdekes ideának tűnik – ha már a nagy Tévez sem Párizsba, sem Milánóba nem kegyeskedett száműzetni magát.

Ki hitte volna a nagy kalmár Genoáról, hogy az utolsó héten két nagy fogást is prezentál, igaz, a Juventustól jött „fél" Ciro Immobile nevéhez nem méltó módon igencsak beindult (mármint gólügyileg) Pescarában, az ex- vagy ismét lesz-portós argentin támadó középpályás, Fernando Belluschi is egészen jól elgardírozza a „griffeket" – ameddig meg nem érkezik Tőzsér Dániel...

A Fiorentina megerősítette csatár- és középpályássorát, de hát hol vannak az érkezők a régi jó Rui Costa, Batistuta tengelytől; a Lazio eladta a terméketlen Cissét, mint azt említettük fent, de szert tett a hol klasszisként, hol amatőrként játszó középpályásra, Antonio Candrevára, az örök ellenfél Roma pedig előásott a brazil bajnokságból egy balszélsőt, és nagy bátran 4.3 milliót adott a Parmának a náluk kölcsönben lévő csatárért, Fabio Boriniért.

Zárjuk is azzal a Parmával, amely bizonyos szempontból olyanná vált, mint egy rosszul gazdálkodó ország államháztartása: folyik számolatlanul kifelé a játékos az egyik oldalon, miközben a másikon kölcsönökkel tömik be a lyukat. Igaz, ha azt nézzük, hogy a pármaiak egy ponttal gyűjtöttek eddig kevesebbet, mint a Fiorentina, hárommal, mint a Genoa, akkor szép példát mutathatnak nekünk arra, hogyan lehet ésszerűen felhasználni a kölcsönöket.