Hová lett Vincenzo „Enzo” Scifo?
| Született: 1966. február 19., La Louviére |
| Állampolgársága: belga |
| Posztja: középpályás/edző |
| Válogatott mérkőzései/góljai száma: 84/18 |
| Klubjai játékosként: La Louviére (1980), Anderlecht (1980–1987 és 1997–2000), Internazionale (1987–1988), Bordeaux (1988–1989), Auxerre (1989–1991), Torino (1991–1993), Monaco (1993–1997), Charleroi (2000) |
| Legnagyobb sikerei: vb-4. (1986), UEFA-kupa-döntős (1992), 4x belga bajnok (1985, 1986, 1987, 2000), francia bajnok (1997), Olasz Kupa-győztes (1993) |
Pár napja került elő, aktuálissá válása miatt agytekervényeink lomtárából egy egykoron zseniálisnak indult, de „csupán″ belga legendává váló középpályás, az 1966-ban született Vincenzo „Enzo″ Scifo. Aki nem akármilyen rajtot vett, hiszen kölyökjátékosként 432 gólt (!) szerzett négy idény alatt az utánpótlás-bajnokságokban, -tornákon, mire fel szűkebb pátriájában rögvest ráragasztották a „Kis Pelé" becenevet. Az érte 13 éves korában 150 ezer frankot fizető Anderlechtben lett profi labdarúgó, 1983-ban, és első idényében öt gólt vágott a bajnokságban, sok-sok gólpasszt mellett. Ő lett odahaza az év játékosa, a nyáron pedig pályára lépett a felnőtt labdarúgó Euró-bajnokságon. Következő idényében a parádés Frank Vercauteren oldalán 14 találatával nyolcadik lett a góllövőlistán, miközben két támadója, Alexandre Czerniatynski és Marc Degryse a második, illetve negyedik helyen végzett ugyanitt; pár sikeres év után el is vitte elismerésképpen az Inter.
Ám Milánóban finoman szólva sem parádézott, a csapat ötödik lett a bajnokságban – a Walter Zenga, Giuseppe Bergomi, Riccardo Ferri, Daniel Passarella, Alessandro Altobelli, Aldo Serena, Giovanni Trapattoni mester alkotta vonulattal. Gyorsan el is adták a Bordeaux-nak (itt azóta is emlegetik a Jean-Marc Ferreri, Bernard Genghini, Jesper Olsen, Enzo Scifo, Jean Tigana középpályássort, amely előtt egyébként az Éric Cantona, Christophe Dugarry, Yannick Stopyra trió fungált), majd két idényt eltöltött az Auxerre-ben, ahol rengeteg kiváló labdát adott Kovács Kálmánnak. Itt sem bírta sokáig, visszatért Olaszországba, a mainál jóval erősebb Torinóhoz, amelyben a Sandro Cois, Martín Vázquez, Gianluca Sordo, Giorgio Venturin, Gianluigi Lentini középpálya előtt a brazil Casagrande és egy bizonyos Christian Vieri alkotott támadóduót.
1991-ben a holland Voetbalmagazine szerint ő lett az év legjobb játékosa, értéke pedig megközelítette a tízmillió akkori dollárt. A Monacóban 1993-tól valósággal tanyát vert, először Youri Djorkaeffet, Victor Ikpebát, Jürgen Klinsmannt és a francia válogatott Amara Simbát, később Sonny Andersont, Thierry Henryt és David Trezeguet-t kiszolgálva passzaival. Veteránkorba lépve hazatért az Anderlechthez, majd Lendvai Miklós oldalán vezetett le a Charleroi-ban, mielőtt egészségügyi problémák miatt vissza nem vonult 2000-ben.
A belga nemzeti csapattal, a „vörös ördögökkel" megfordult a már említett 1984-es Eb mellett 1986-tól 1998-ig zsinórban négy világbajnokságon, ezeken a tornákon összesen 19 alkalommal pályára lépve.
Legyen ön is milliomos: példátlan fordulat történt
Sport Forum Hungary: „Velem szemben egymilliárd euró, én meg jöttem Újpestről, a Víztorony mellől” – Lőw Zsolt
Házasság első látásra: máris félrelép Renáta?
Eddig tűntek megállíthatatlannak az oroszok: Fortuna újra a kegyeibe fogadta az ukrán hadsereget (VIDEÓ)
Már csak heteket adtak az édesanyának: két fontos kérdést elfelejtettek feltenni az orvosok
Döntés Strasbourgban az uniós biztosok testületéről, de Manfred Weber most sem bírta ki, hogy ne Orbán Viktorral foglalkozzon + videó
Sport Forum Hungary: „A globális sportfogadás nyolc év alatt megduplázódik” – Bánhegyi Zsófia
Andrei Mangra újabb botrányba keveredett
Guardiola ismét reagált az arcán látható sérülésekkel kapcsolatban
Női kézilabda Eb: a Győr edzője szerint majdnem lehetetlen nyernie a svédeknek Debrecenben
Gündogan szerint a Citynek nyernie kell Liverpoolban, hogy versenyben maradjon
