Hogyan előzhetik meg albán partizánok a Monacót?

Azzal, hogy kikkel gyarapodott a négy topliga stáblistája, foglalkoztunk az elmúlt hetekben több-kevesebb részletességgel (névsorolvasás odalent). Az angol Premier League-ben az 51 esztendő után újra élvonalbeli, történetesen walesi Cardiff City feljutása kapta a legnagyobb figyelmet; Németországban 28 év után lép újra a reflektorfénybe a korábbi bajnok Eintracht Braunschweig, no és persze visszakapaszkodott a Hertha is. Spanyolországban a 2006-ban a BL-ben, 2011-ben az El-ben elődöntőig jutó Villarreal egy, az Elche 24 év után játszik újra élvonalbeli bajnokit, míg Olaszországban az 1985-ben bajnok Verona 11 év után szériázik ismét a legmagasabb szinten, ugyanott, ahová története során először jutott fel a Sassuolo, amely 2008-ig még a Serie B-t sem érte el sohasem.

Ha a korábbi bajnokcsapatok megtáltosodása képezné a verseny tárgyát, akkor 2013 nyarán Franciaország lenne a győztes: a nyolcszoros bajnok Nantes és a hétszeres aranyérmes Monaco is most jutott vissza az élvonalba. Az ötödik topligaként is emlegetett, hirtelen 15 bajnoki címet „visszakapó” Ligue 1-ben évtizedek óta először készülhetnek olyan idényre, amelyikben az egynél több országos bajnoksággal büszkélkedő klubok egy kivétellel (Sete) mind ott tömörülnek a rajtvonalon. Az orosz eurótízmilliókkal kistafírozott Monaco ráadásul nem is akármilyen visszatérésre készül, gondoljunk csak a fél Európa által üldözött Radamel Falcao nyári szerződtetésére… A harmadik feljutó, a breton Guingamp is megér egy mondatot, elvégre az élvonaltól távol töltött kilenc mozgalmas év során nemcsak a poklot (harmadosztály), hanem a mennyet (Francia Kupa-diadal) is megjárta.

ÚJRA TÁMADNAK A PARTIZÁNOK

A francia élvonal két tételben kapott vissza 15 bajnoki címet, Albániában ez egy csapat jóvoltából történt meg. Olvasóink – elsősorban az idősebbek – nyilván nem most hallanak először az 1946-ban alapított Partizani Tiranáról, amely az eredeti bázisát jelentő albán hadsereg legnagyobb dicsőségére már az első országos bajnokságot megnyerte, amelyikben elindult (1947). A Partizani 15 bajnoki címével a harmadik, 15 kupaelsőségével holtversenyben az első Albániában, de a történelmi viharok messzire sodorták a régi szép idők emlékét: a vörös mezesek 2011-ben történelmi mélypontra, a harmadosztályba süllyedtek – persze lehet, hogy éppen ez az élmény kellett ahhoz, hogy erőt gyűjtsenek az élvonalba masírozáshoz.

Ha tovább molyolunk, további többszörös bajnokokat találunk a névsorokban. Hollandiában majdnem kétévtizednyi tisztítótűz után újra az élvonalba jutott a négyszeres bajnok Go Ahead Eagles. A deventerieknél olyan alapos munka folyt az elmúlt évben, hogy a vezetőedzőt, Erik ten Hagot ma már nem akárhol – a Bayern Münchennél tartják érdemesnek, még ha csak a második csapatnál is.

Lengyelországban a ma is működő lengyel klubok legöregebbike, az ötszörös bajnok Cracovia az egyik feljutó, és 19 év után újra megmártózhat az élvonal pezsdítő fürdőjében a legendás Zbigniew Boniek nevelőegyesülete, a bajnoki címig még sohasem jutó Zawisza Bydgoszcz is. Csehországban újra nekiveselkedik az élvonalnak egy jól ismert egyszeres (csehszlovák) bajnokcsapat: a rendszerváltás után akut pénzügyi gondokkal küzdő Bohemians 1905.

S ha már egyszeres bajnokok… Portugáliában mindössze két alkalommal fordult elő, hogy nem a nagy hármas valamelyik tagja (Benfica, Porto, Sporting) nyerte meg az 1934-ben alapított bajnokságot. A két „betolakodó” egyszeres bajnok egyike, a korábbi BL-induló Boavista továbbra is a harmadik vonalban vezekel az elmúlt évtized pénzügyi szabálytalanságaiért, a másik azonban, a Belenenses négy év után újra közösködhet a nagyokkal – igaz, a bajnoki cím várományosai közé egyelőre óvatlanság lenne felterjeszteni.

ÚJRA AZ ÉLVONAL TÉRKÉPÉN TEMESVÁR ÉS DUNASZERDAHELY

Ausztriában a Salzburg melletti kisváros, Grödig először örülhet élvonalbeli futballcsapatnak. Hasonló a helyzet az apró szlovéniai településen, a magyar határtól nem túl távoli, nem egészen 1500 lelkes, de villanyfényes pályával büszkélkedő Zavrcban. S ha már Szlovénia: nemcsak az abszolút újonc NK Zavrc, hanem a másik feljutó, a Krka is a harmadik vonalban szerepelt még 2012 tavaszán…

Folytatván a szomszédolást, Horvátországban azt látjuk, hogy a tizenkét csapatos liga létszámát tovább csökkentették, és hogy a tízes mezőny egyetlen újoncaként a délszláv háború horvát harcosainak és hősi halottainak emléket állító Hrvatski dragovoljac kísérletezhet a megkapaszkodással. Két éve nem sikerült neki, talán majd most.

Szerbiában újra élvonalbeli a Csukaricski, amelyet Dragan Obradovics üzletember és Milos Jankovics klubigazgató közös erőfeszítéssel tavaly megmentett a csődtől. Nagyot fordult a világ, a Csukaricskit manapság már az egyetlen valóságosan privatizált szerb futballklubként, az egyetlen adósságtehertől mentes szerb csapatként emlegetik, ami nem kis elismerés egy olyan bajnokságban, amelyikben a nagy múltú óriásklubok is (Partizan, Crvena zvezda) állami infúzión csüngnek.

Ukrajnában a legnagyobb klubok biztos kézben vannak, a kisebbek már kevésbé, részben ez magyarázza, hogy a második vonal bajnokán, a Szevasztopolon kívül egyetlen jogosult sem akart feljutni, így a csődbe jutott Krivbasz lett az egyetlen búcsúzó.

Szlovákiában a tavaly tavasszal kieső DAC úgy vágott neki a 2012–2013-as szezonnak, hogy tulajdonosai nemcsak a dunaszerdahelyi önkormányzattal vívtak kitartóan, hanem a csapat szurkolóival is. A villongásokat ősszel egy-egy sértő nyilatkozat, továbbá a stadion víz- és áramellátásának átmeneti leállítása, a fűtés kikapcsolása kísérte. Eközben a csapat leszegett fejjel haladt a célja felé, és az eredmény nem maradt el: Radványi Miklós vezetőedző irányításával – és soraiban a Magyarországon is megforduló Branislav Fodrekkel – a DAC sorra nyerte a meccseit (jellemzően nagy küzdelemben), és az élen végzett a második ligában. Az 1987-ben Csehszlovák Kupát nyerő csapat első körben feltételesen kapta meg az induláshoz szükséges licencet, de a lényeg: indul a Corgon Ligában.

Romániáról is írhatnánk, hogy visszajutott egy nagy múltú csapat, csakhogy az ACS Politehnica Timisoara nem egészen ugyanaz, mint a 2012-ben felszámolt FC Politehnica Timisoara, amely már szintén nem volt ugyanaz, mint a hetvenes években az európai kupaporondra kilépő Politehnica Timisoara, az 1921-ben alapított, Román Kupa-győztes Poli Timisoara „nagykorú változata”… Lényeg a lényeg: az ACS Recas licencével tavaly újjáélesztett temesvári futballklub tavasszal kiharcolta a feljutást, és immár papírja van arról, hogy használhatja a korábbi klub címerét, színeit, továbbá magáénak tudhatja annak sikereit is. A nézőszámok alakulása majd megmutatja, tudják-e mindezt követni a drukkerek…