Öt BL- és két Eb-győztes tréner is szabadon igazolható

Nem sokkal Egervári Sándor távozását követően egy hosszabb összeállításban már foglalkoztunk azzal, hogy kik azok a külföldi szakemberek, akik esetleg szóba jöhetnének magyar szövetségi kapitányként. Az MLSZ azóta is keresi a megfelelő, minden jel szerint neves külföldi kapitányt, a szurkolók pedig jobb híján találgatnak. Mint ahogy ma délelőtti cikkünkben is, amelyben arról írtunk, hogy Paulo Sousát szép lassan kihúzhatjuk a jelöltek közül, mert vele nem tárgyal a szövetség. Az ő szerződtetésénél amúgy is akadályt jelenthetne, hogy jelenleg van csapata.

De kik azok, akiknek nincs klubjuk? Jelen összeállításunkban kimondottan rájuk fókuszálunk (a már nyugdíjba vonult trénerekkel nem foglalkozunk). A névsor persze nemcsak a magyar válogatott szempontjából lehet érdekes, hiszen a szezont rosszul kezdő klubcsapatoknál és a vb-selejtezőkön elbukó válogatottaknál is aktuális kérdés lehet: kik a szabadon igazolható edzők, kikből lehet válogatni?

EDZŐFRONTON IS NAGYHATALOM – HOLLANDIA

Kezdjük a sort Hollandiával, amelynek edzőkínálata is alátámasztja: annak ellenére, hogy relatíve kis országról beszélünk, a futballban óriásnak számít. A szabadon igazolhatók között a legutóbb az orosz Anzsinál dolgozó, egyszeres BEK-győztes (1988-ban még a PSV-vel nyerte meg a Bajnokok ligája jogelődjét) Guus Hiddinket ugyanúgy megtalálhatjuk, mint a Barcelonával BL-t nyerő Frank Rijkaardot, aki azóta munkanélküli, hogy januárban távozott Szaúd-Arábiából, ahol szövetségi kapitányként dolgozott.

Ugyanakkor a két legismertebb edző mellett is találunk olyan szakembereket, akik már bizonyítottak, így érdemes megfontolni a szerződtetésüket, akár nagy célokat kitűző csapatok számára is.

Ebbe a kategóriába tartozik a 66 esztendős Co Adriaanse, akit Hollandiában és Portugáliában is megválasztottak már az év edzőjének. Portugáliában 2006-ban bajnokságot és kupát nyert a Portóval, míg 2009-ben a Red Bull Salzburggal osztrák bajnok volt. Más kérdés, hogy tavaly január óta nincs munkája, legutóbb a Twentét irányította.

Fred Ruttent Magyarországon elsősorban arról ismerik a szurkolók, hogy ő irányította azt a PSV-t 2009 és 2012 között, amelyben Dzsudzsák Balázs a legjobb formájában futballozott. Az 50 éves edző nagy címeket nem nyert, de azért az nem rossz ajánlólevél, hogy 2008-ban az év edzőjének választották (Rinus Michels-díj), a PSV mellett a Schalkénál is megfordult. Rutten nyáron távozott a Vitesse-től, azóta nincs csapata, az ő ügyeit egyébként a Sports Entertainment Group menedzseriroda intézi, az az ügynökség, amely mások mellett a Ferencváros szakvezetőjét, Ricardo Monizt is képviseli.

Ismert, bár eredményekben kevésbé gazdag, szabadon „igazolható” holland edző a futballistaként aranylabdás Ruud Gullit, vagy éppen az 1970-es évek legendás válogatottjának két játékosa, Johan Neeskens és a magyar válogatottal korábban már szóba hozott Arie Haan.

Henk ten Cate nemzetközi ismertségét leginkább a Barcelona és a Chelsea másodedzőjeként végzett munkájának köszönheti (a Barcánál BL-t nyert Rijkaarddal), míg itthon az MTK-val 2000-ben nyert Magyar Kupa-sikerrel alapozta meg a jó hírnevét. Az 58 esztendős szakember vezetőedzőként több mint egy éve dolgozott legutóbb, a kínai élvonalban.

NEVES NÉMET VÁLASZTÉK, KŐKEMÉNY TRÉNEREKKEL

A jelenleg munka nélkül „tengődő” német edzők legnevesebbike természetesen a 68 éves Jupp Heynckes, aki félig-meddig már visszavonult – a Bayern Münchenből az európai és német futballt is letipró szupergépezetet gyártó, kétszeres BL-győztes tréner „aktivizálását” valószínűleg csak sztárcsapat tudja elérni, lévén Heynckes ázsiója történelmi csúcson van. Onnan pedig általában csak lefelé vezet az út – nagy kihívás mozdíthatja csak ki a német szakvezetőt.

Szintén pihenőn van egy kapucnis, jellegzetes figurája a német futballnak: az 52 éves Thomas Schaaf a 2012–2013-as idény végén leköszönt a Werder Bremennél. Az ősbrémai – játékosként és edzőként is egyklubos, a Werdernél legendának számító – Schaaf négy évtizedig szolgálta a klubot, amelyet edzőként 645 mérkőzésen irányított. Egy bajnokságot (ekkor Lisztes Krisztián is játékosa, kulcsembere volt), három Német Kupát, egy német Szuperkupát és egy német Ligakupát nyert a brémaiakkal. Szakmai hitele megkérdőjelezhetetlen, október végén épp az UEFA edzőképző tanfolyamának hallgatóit oktatta Nyonban. Alighanem indokolt volt távozása a Werder kispadjáról – látványosan elfáradt a kapcsolata a csapattal –, de meglepő lenne, ha hamarosan nem térne vissza aktív edzőként. Hűségének hátulütője (ha van ilyen), hogy eddig kizárólag a saját közegében dolgozott. Ha már Werder-legendák: Schaaf egykori edzője, elődje és mentora, Otto Rehhagel is munka nélkül van, de kérdéses, hogy 75 évesen vissza akar-e térni a görögöket csodaszámba menő Eb-diadalra vezető „Otto király”.

A fenti trénerek sem feltétlenül lazaságukról ismertek, a „vastökű” Felix Magath meg pláne nem: a hatvanéves szakember második, sikertelen wolfsburgi korszakát követően került körön kívülre. Abban a pillanatban alighanem hívják, amikor szükség lesz valamelyik klubnál egy kőkemény, kompromisszummentes, „rendcsináló” edzőre. A fegyelemmániás, rettenetesen kemény és konfliktuskereső Magath nem tartozik a legnépszerűbb trénerek közé, ám játékos- és edzői pályafutása is ötcsillagos.

A fiatalabb, Bundesliga-tapasztalattal (de munkával nem) rendelkező edzők sorát erősíti Thorsten Fink (ex-Basel és HSV), valamint Bruno Labbadia (Bayer Leverkusen, HSV, VfB Stuttgart). Az eggyel idősebb edzőgenerációból klub nélkül áll a Herthánál Dárdai Pállal és Király Gáborral együtt dolgozó Jürgen Röber, de a keletnémet trénernek nem épp felfelé ívelő a pályafutása. A hosszú berlini regnálást követően volt a Wolfsburgnál, a Partizan Beogradnál, a Borussia Dortmundnál, a Szaturn Ramenszkojénél és az Ankaraspornál, de megragadni sehol sem tudott. 2009 végén távozott a török klubtól, azóta nem vállalt vezetőedzői szerepet.

KEVÉS A SZTÁREDZŐ – ANGLIA, SPANYOLORSZÁG, FRANCIAORSZÁG, OLASZORSZÁG

Érdekes, hogy olyan, az európai futballban meghatározó országok, mint például Anglia, Franciaország, Olaszország vagy Spanyolország, jóval kevesebb ismert és nem mellékesen korábban eredményes, szerződés nélküli trénert tudnak felmutatni, mint a hollandok és a németek.

Az angoloktól elsősorban két volt szövetségi kapitányt érdemes megemlíteni, bár sem a 2000-es Eb csoportkörében elbukó Kevin Keegan, sem az 1998-as vb-n 16-ig jutó Glenn Hoddle nem tartozott a sikerkapitányok közé, és klubedzőként sem tudtak nagy címeket nyerni (utóbbi 2006 óta nem vállalt edzői munkát, saját akadémiájával foglalkozik).

Spanyol vonalon ugyancsak nem találunk világhírű sztáredzőket, de az 1990-es évek elején a Zaragozával spanyol Király-kupát, majd Kupagyőztesek Európa-kupáját (KEK) nyerő, még mindig csak 52 éves Víctor Fernández neve azért jól cseng a piacon, őt már ebben a szezonban, még szeptember végén menesztette a belga Gent. Rajta kívül az ismertebb spanyol szabad edzők közé tartozik még Victor Munoz (kupa- és Szuperkupa-győztes a Zaragozával), Gregorio Manzano (2003-ban kupagyőztes a Mallorcával) vagy a korábbi spanyol, legutóbb pedig kínai szövetségi kapitányként ténykedő, kilenc éve 22 napig a Real Madridot is dirigáló José Antonio Camacho is.

Franciaországban egy trénert találtunk, aki főképp válogatott szinten nagy halnak számít, igaz, nem mai gyerek. A 72 esztendős Roger Lemerre pályaedzőként világbajnok volt 1998-ban, majd 2000-ben, immár szövetségi kapitányként Eb-t nyert Thierry Henryékkal. Ezen kívül Franciaországgal a konföderációs-kupát is megnyerte 2001-ben, 2004-ben pedig az Afrika-kupán Tunéziát vezette győzelemre. Tavasszal még Algériában dolgozott, azóta szabadon igazolható. Francia vonalról a 2012-ben a Sionnál Vanczák Vilmossal is dolgozó Rolland Courbis (1999-ben UEFA-kupa-döntős a Marseille-jel) sorolható még az ismertebb, jelenleg munkanélküli trénerek közé.

Végül, de nem utolsósorban lássuk az olasz frontot. Ha már a Siont az imént említettük, akkor kezdjük az itáliai sort Vanczák egy másik korábbi főnökével, az edzői pályafutását a svájci csapatnál kezdő, majd három hónapra a palermói edződarálóba is bekerülő, 35 éves Gennaro Gattusóval. A fiatal olasz edzőgeneráció tagja a 37 éves Andrea Stramaccioni is, aki eddig mindössze egyszer dolgozott vezetőedzőként, méghozzá rögtön az Internél, de nem sokáig tartott ki a türelem vele szemben. A 43 esztendős Roberto Di Matteo 2012-ben beugró edzőként (André Villas-Boas helyén) BL-t nyert a Chelsea-vel, de egy éve menesztették, és azóta ő is munkanélküli. Csakúgy, mint Ciro Ferrara és a botrányhős Paolo Di Canio, bár utóbbi kettő eddig inkább csak játékosként tudott bizonyítani, edzőként kevésbé. Közismert, jelenleg csapat nélküli olasz edzőfigura Serse Cosmi is, bár ő sem az eredményeinek, sokkal inkább a habitusának köszönheti ismertségét. Semmi gond nincs azonban a Serie A valaha volt legeredményesebb edzőjének, a BEK-et, KEK-et és UEFA-kupát is nyert Giovanni Trapattoninak pedigréjével. Az egyre reménytelenebbnek tűnő ír szövetségi kapitányi kaland végére érő idős (74 éves) mester pénteken elmondta, nincs igazságtartalma azoknak a pletykáknak, amelyek szerint átvenné Massimiliano Allegri menesztése esetén az AC Milant – ennek ellenére alighanem lesz csapat, amely igényt tart óriási rutinjára. A huszonkét trófea a gyűjteményében végtére is magáért beszél…

„BOLOND” ZSENIT TESSÉK!

Nézzünk körül kicsit más trénerek között. Az egyik legnagyobb név a „szabadpiacon” a 2004-ben Carlos Tévezékkel olimpiát nyerő argentin Marcelo Bielsa, a „Bolond”. A minden túlzás nélkül kultikus státusú edzőnek mondható volt argentin és chilei kapitány legutóbb a baszk Athletic Bilbaót irányította. A mérkőzéselemzések megszállottjának számító Bielsa a futball egyik legnagyobb elméleti tudású szakembere, mindenki géniusznak tartja, csak éppen „kicsit” nehezen kezelhető. Mindent elmond képességeiről, hogy Pep Guardiola egyszer a világ legjobb edzőjének nevezte, Dél-Amerikában és Európában is vannak követői. A chilei válogatottnál alkalmazott különös, rendkívül agresszív 3–3–1–3-as felállása a legutóbbi világbajnokság talán legnagyobb taktikai újdonsága volt.

Szintén csapat nélkül van a szebb napokat is látott Héctor Cúper, aki a Valenciánál, majd az Internél eltöltött időszaka után megjárta (másodszor) a Mallorcát, a Betist, a Parmát, a grúz válogatott kispadját, az Arisz Szalonikit, a Racing Santandert, majd az Ordusport. Csapatot keres a latin-amerikai specialista Ricardo La Volpe is. A brazil szakembergárdából a kizárólag otthon dolgozó Celso Roth, a volt dél-afrikai kapitány Joel Santana és a volt brazil és japán kapitány Falcao számítanak a legnagyobb „szabadon igazolható” névnek. No meg Dunga, akit épp októberben fejezett le a Brazíliában nagyüzemben működtetett edzőguillotine.

Mozduljunk Európába! Aki mozgalmas életet szeretne a klubjánál, szerződtetheti a bolgár futball legnagyobb alakját, Hriszto Sztoicskovot, de szabad egykori játékostársa, Kraszimir Balakov is. Belgiumban Frank Vercauteren (Sporting, Genk, Anderlecht, belga válogatott), Walter Meeuws (belga válogatott, Antwerp, Mechelen) és Georges Leekens (belga válogatott, FC Bruges, Gent, Roda) is „szabadlistás".

Van egy szabad világjáró norvég edző is, a csapataival kőbe vésett 4–3–3-at játszató Trond Sollied trénerként már megjárta Belgiumot, Görögországot, Hollandiát, Szaúd-Arábiát és Törökországot is. Nemrég távozott a norvég válogatott kispadjáról második kapitányi időszakát követően a már 71 éves Egil „Drillo” Olsen. Szintén csapat nélkül van az őrülten rohamozó támadófutball cseh apostola, a 2013-ban a Romától kirúgott Zdenek Zeman. A klubról klubra vándorló Zeman egy csapat kispadján legutóbb még a kilencvenes években töltött el egynél több szezont… Ha van klub, amelynek vezetőségét érdekli a látványos játék, és egyáltalán nem érdekli a védekezés, akkor Zeman a kézenfekvő megoldás.

Januári távozása óta nem lelt csapatot a Trabzonspor legendája, a török válogatottat vb-bronzéremig vezető Senol Günes. Skóciában a szigetországi futball olyan respektált „őskövületei” vannak munka nélkül, mint Graeme Souness vagy Kenny Dalglish (a visszavonult Sir Alex Fergusont most csak szőrmentén említjük meg), míg Walesben az ívelgetés és toronymagas centerek megszállottja, Tony Pulis várja az újabb munkalehetőséget.